Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - III. Dr. Benedek József: Megjegyzések a belvízlevezető zsilipek kérdéséhez

134 keztetésre csak egyetlen egy példának adataiból jutottam, de viszont ebben a példában olyan méreteket választottam, a melyek a meglevő csőátereszek méreteit nemcsak elérik, sőt meg is haladják. Az olvasó már most minden bizonynyal választ vár arra a kérdésre, hogy lia a csőzsilipépítés eddigi módja hibás volt, hát akkor a jövőben hogy építsünk ? A választ erre egyetlen rövid mondatban megadhatom: a 40—50 m hosszú csöveket nem szabad egy darabból építeni, hanem több 8—10 m hosszú részből leéli összetenni, s az egyes hézagok közé olyan vízálló zárást kell közbeiktatni, a mely lehetővé teszi az egyes részeknek egymástól független ülepedését. Tapasztalataink mai állásában ez már nem lehetetlen. Előfordulhat azonban az az eset is, hogy a csőzsilipnek több darabból való készítése bizonyos okoknál fogva nem lehetséges. Hangsúlyozom ismételten, hogy szerény nézetem szerint a mi alföldi talajunkra, vagy legalább is az átlagos alföldi talajon lehetetlen olyan egy darabból álló csőzsilipet építeni, a mely abszolút biztosságot nyújtson, de ha mégis egy darabból építjük, akkor tartsuk szem előtt a következő szempontokat: 1. Nézetem szerint az a vélemény, hogy a czölöpözés az alföldi talajok némelyikében nem használ semmit, téves. Nincsen olyan vastag iszapréteg, a melynek feneke ne volna, a czölöppel tehát le kell menni a rossz rétegnek egészen a fenekéig, még akkor is, ha ehhez 10—12 m hosszú czölöpök kellenek. Olyan iszaprétegre pedig, a mely csakugyan feneketlen, nem szabad zsilipet építeni ; inkább menjünk a belvízcsatorna torkolatával néhány száz méterrel tovább a töltés mentén, ha tudniillik ott jobb talajt találunk. 2. Nagyon vigyázni kell, hogy a talajt a szivattyúzással fel ne lazítsuk. Nagyon ajánlatos ezért az úgynevezett talajvízsülyesztéssel, vagyis a gödör körül lesülyesztett csőkutakból való szivattyúzással való alapozás. 3. Vegyük körül a csőátereszt mély, lehetően vízzáró szádfallal. A szádfal