Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
2. füzet - III. Dr. Benedek József: Megjegyzések a belvízlevezető zsilipek kérdéséhez
124 Az Alföldön minden csőátereszt összenyomható talajra építenek, még pedig rendesen minden czölöpözés nélkül. Összenyomható talaj alatt értem többek közt a homokot, kavicsot, iszapot, vályogot, agyagot és ezeknek a földanyagoknak a keverékét, vagyis azokat, a melyek a rájuk ható terhelés hatása alatt megülepednek. Nem tekintve azokat a kivételes és a legtöbbször katasztrófával járó eseteket, a mikor az áteresz megrepedésének az az oka, hogy az alatta levő talajban üregek támadnak: nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az átereszek megrepedésének oka végeredményben a talaj összenyomódása, ülepedése. A talajt ugyanis a csőáteresznek és a felette levő töltéstestnek a súlya egyenetlenül terheli; az áteresz közepe táján a terhelés sokkal nagyobb, mint a vége felé, tehát közepén az ülepedés is nagyobb kell, hogy legyen. Természetesen a csőnek az ülepedése ugyanannyi, mint a talajé és ha a cső végének és közepének az ülepedése közti különbség egy bizonyos, a cső anyagától és méreteitől függő méretet elér: akkor a cső megreped. De könnyen belátható, hogy még akkor is megrepedhetne a cső, lia a terhelés egész hosszában egyenletes volna, mert hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy olyan hosszúságban, mint a milyen egy csőáteresz hossza (40—60 méter), a talaj nem egyenletes, vagyis : nem mindenütt egyforma mértékben összenyomható, a miből következik, hogy ha a terhelés egyenletes is, az ülepedés nem mindenütt egyforma. Ha tehát valamely csőáteresznek hatásszenvedését akarjuk vizsgálni, akkor mindenekelőtt ismernünk kell a talajnak mechánikai tulajdonságait (összenyomhatóságáiiak a mértékét) s e tulajdonságokat matematikai formulával kell, hogy jellemezzük. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, s így egyszerűen hivatkozom vKamarazsüipeTc fenélcszerlcezetének szilárdsági vizsgálatai) című munkámra (Vízügyi Közlemények, régi sorozat, XXX. füzet), a hol bővebben kifejtettem, hogy arról a folyamatról, a mely a csegék, csőzsilipek ós hasonló építmények altalajában az építés tartama alatt végbemegy, a következő módon alkothatunk magunknak képet: Legyen a talaj egy bizonyos pontján az egységnyi területre jutó terhelés p, a neki megfelelő ülepedés y, akkor az ülepedésnek a terheléssel való növekedését olyanforma görbével ábrázoltatjuk, a milyet az 1. rajz mutat. Vagyis az alaptest legelső rétegeinek az elhelyezésekor, — a mely rétegek t. i. a rendesen fellazított talajnak a legelső terhelését alkotják — az ülepedés a terhelés növekedésével erősen, bár folyton csökkenő arányban nő, vagyis a görbe a ^-tengely felől nézve homorú; azután — TK szakaszon — a besülyedési görbe közelítőleg egyenes, a mi azt jelenti, hogy az ülepedés arányosan nő a terheléssel ; végül a p k terhelés elérésével az ülepedés ismét rohamosan, szinte ugrásszerűen nő. A T pont, illetve a neki megfelelő p>t terhelés jelképezi azt a terhelést, a mely szükséges ahhoz, hogy az alapgödör kiemelése alatt fellazított talaj annyira a mennyire eredeti tömöttségét visszanyerje, а К pont pedig, illetve a neki megfelelő p k terhelés az, a melyet elérve, a talaj oldalt kitér. Ez a p terhelés tehát egyúttal a talaj természetes teherbírásának is nevezhető. 1. rajz.
