Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

119. mert ezeknél mind az alapozás, mind a terhelés módja szempontjából több tényező szerepel, melj

7 az árvédelmi építményeknél nem fordul elő. Csakis a hajózó csegéket veszszük szemügyre. Ezeknek is csupán az a közös vonásuk van a védőgátakban levő építményekkel, hogy mind a kettő egyoldalú és változó víznyomásnak és fenéknyomásnak van alávetve. A terhelés módjára és nagyságára nézve azonban, a mely itt főképen figyelembe veendő, a két építménynél nagyon eltérők a viszonyok. A legtöbb hajózó csege ugyanis a betonalap és falak méreteit nézve három részre oszlik. Az egyik a felső fej, a másik a kamra, a harmadik az alsó fej. Mindegyik részen (a kapuk helyét kivéve) bármely keresztmetszetben mind az alap, mind a falak egyenlő méretűek, egyenlő súlyúak, ennélfogva mindegyik részen külön-külön az altalaj terhelése, fajlagos nyomása egyenlő. Ha tehát valamely hajózó csege alapja, oldalfalai keresztirányban megrepednek, az csakis a nem homogén altalaj egyenetlen teherbiróságának tulajdonítandó. A hosszanti irányú repedések azonban egyenletes alkotású talaj esetében is keletkezhetnek, ha a betonalap nem elég szilárd. A mi pedig a víz fenéknyomását illeti, a legtöbb hajózó csegénél kisebb, mint árvédelmi zsilipeinknél. Ezzel szemben a belvízlevezető zsilipeknél mások a terhelő viszonyok, különösen az átereszeknél, melyeknél a tulajdonképeni építmény teljes hosszúságában a keresztmetszet, tehát a súly is egyenlő és a védőgát egyenetlen földterliét hordja. Ez a terhelés az építmény keresztirányában pontról-pontra változik: a töltéskorona alatt legnagyobb, mindkét oldalon fokozatosan kisebbedve a védőgát lábánál nulla. Ebből következik az altalajnak az a szokatlan, más építményeknél elő nem forduló, nagymértékű egyenetlen nyomása, melynek következtében a folyós homokra épült átereszeknél jóval nagyobb ós változóbb az ülepedés, mint akár a nagyobb szabású hajózó csegéknél, hidaknál, partfalaknál stb., ennélfogva amaz építményeken elégtelen szilárdság következtében számosabb repedés keletkezik, mint emezeknél. Ezek szerint tehát — az ülepedés nézőpontjából — a hézagok közbeiktatásával részekre osztott zsilipekkel és átereszekkel kétségtelenül elérhető, hogy a repedések száma csökkenthető és előre megállapított helyre konczentrálható. De ehhez feltétlenül és elkerülhetetlenül szükséges az egyes építményrészek egyenletes ülepedésének biztosítása. Ennek a czélnak az elérésére a vasbeton szakértők szerint .az egyes építményrészek külön-külön czölöpökre helyezendők. Itt van azonban a kérdés súlypontja : a czölöpök alkalmazásával elérhető-e a kitűzött czél? Tudvalevő, hogy czölöpök teherbírásával csak abban az esetben lehet biztosan számítani, ha végük feltétlenül kemény talajba (agyag, márga) nyúlik be. A gyönge talaj teherbíróbbá válik, lia a czölöpökkel a talaj sűríthető, tömöríthető. E két eset rossz talajviszonyainknál fogva nem állhat elő. A mi esetünkben a czölöp teherbírása csupán a felszíni súrlódásra alapítható, mely a czölöpök hoszszával — bár csak igen korlátolt mértékben — fokozható. De a tapasztalás arra oktat, hogy folyós homokban a keményen álló czölöpnek is csökken, sőt teljesen megszünhetik a biróssága, ha melléje víz jön. A víz a czölöpök körül olyan, mint a kenőcs. A súrlódást jelentékenyen csökkentve, a teherviselést alábbszállítja s a czölöpök teherhordása bizonytalanná válik. Ennek ellenében felhozhatók hazai