Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

116. hetetlenül kettétörne. Ebből következik, hogy a betonágyazat elkerülhetetlenül szükséges s a repedés elleni biztosításnak lényege abban áll, hogy a nyomócsövd nem' szabad tiszta betonra fektetni, hanem a ezélnak megfelelő, kellően megtervezett vasbetétes betonalapra. Mindent összefoglalva arra az eredményre jutunk : hogy mind a magasabb szinten, mind a mélyen fekvő s akár a hegesztett kovácsvas-, akár öntöttvasnyomócső árvédelmi szempontból való biztossága nem a tulajdoképpeni vascsövek nagyobb szilárdságában, hanem a betonkeresztmetszet kellő szilárdságában rejlik. A mi végül az új szivattyútelepek tervezését, általános elrendezését illeti, a legczélszerübb megoldásmód az eddigi rendszer tökéletesítésével érhető el, még pedig főleg azzal, hogy mind a nyomócsövet, mind a gépházat közel a térszínhez helyezzük. Hogy pedig a gépház lehetően magas szinten legyen építhető, a betonalapnak mennél kisebb vastagság adandó. Ebből a czélból egyfelől a szivattyúzáshoz könnyű gépek alkalmazandók, másfelől az alap vasbetétes betonból létesítendő. Ezekből önként következik, hogy a nyomócső csupán a szivattyúzott víz vezetésére szolgálhat, ellenben a belvizek szabad lefolyása a teleptől függetlenítendő s tőle távolabb fekvő helyen, a főcsatorna szélességénél 3—4-szerte kisebb méretű mellékcsatornába építendő átereszen át biztosítandó. Fejtegetéseim során ismételten rámutattam, hogy a repedésből származóan komoly baj csak akkor keletkezhetik, ha az áteresz teljesen meg van repedve s rajta a víz a homokot, iszapot az áteresz belsejébe felhordhatja. A védelemnek tehát első feladata a repedést kezdő stádiumában ártalmatlanná tenni, növekedését megakadályozni. Ebből a czélból mindenek előtt szükséges a repedés helyének megközelítő megállapítása. Ez nem könnyű feladat, mert a nyomócső .belseje vagy egyáltalában nem, vagy csak nehezen hozzáférhető. De az áteresz külső szinén a repedés helye minden esetben elég pontosan meghatározható a következő eljárással: Az előadottakból ismeretes, hogy az első repedések gyakran már az építés ideje alatt a gát koronája alatti részen keletkeznek, ott, a hol nagyobb hajlító nyomatékok lépnek föl. Közülök a legnagyobbnak helye rendszerint az áteresz veszélyes keresztmetszetével esik egybe s ott a behajlás is a legnagyobb mértéket éri el. A terv alapján tehát s a föntebb közölt szerkesztéssel meghatározzuk a veszélyes keresztmetszet helyét. Az áteresz e helyén s tőle jobbra-balra 4—4 méter távolságban az áteresz betonburkolatába, a töltéskoronáig felérő gázcsöveket építünk be, amelyek teteje csavarkupakkal van ellátva. Ezek magasságát, mielőtt még az átereszre a föld visszahordása megkezdődött volna, .megszintezzük. Azután a földmunka előhaladása alatt 2—3 izben, valamint az építés befejezésekor ismételten bemérjük a gázcsöveket. A későbbi időben is évenkint legalább egyszer, még-pedig a folyó legkisebb vízállásakor, nemkülönben nagyvíz után meghatározzuk a csövek tetejének tengerszin fölötti magasságát. Ez adatok alapján azután a gázcsövek magasságában, illetőleg az áteresz helyzetében beállott változásból megállapítható, vájjon az áteresz lehajlott-e s ha igen, mily mértékben. Megállapítván a lehajlás legnagyobb mértékét, ennek közelében könnyen megtalálható a repedés helye is.