Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

100 sero, mely szükséges lett volna, hogy az építmény ülepedése, az altalajba való elhelyezkedő folyamata káros következményekkel ne járjon. Mindkettő a megengedhetőnél jóval nagyobb alakváltozást szenvedett, a mennyiben a kistiszai zsilip 4 cm-t ülepedett, az alcsii áteresz legnagyobb lehajlása pedig 10 cm-re rúg, minek következtében mind a két építmény keresztirányban megrepedt. Előbbi «sak egy helyen, derékban, de valósággal kettétörött s a betonalapon 2 cm szélességű hézag keletkezett. Az alesii vasvázas betonáteresz pedig számos helyen, de csak hajszálnyira repedt meg. Ezekből kitűnik, hogy a kistiszai zsilip betonalapjának ugyan nagy szilárdsága, de semmi rugalmassága nem volt, ellenben az alcsii áteresznek igen nagy a rugalmassága, de elégtelen a szilárdsága. Már ezekből is látható, hogy a teljesen megfelelő betonalapozás helyes megoldása e két műépítmény között keresendő és közelebb fekszik az alcsii átereszhez. E két műépítmény létesítésével jelölt idő határán belül számos árvédelmi zsilip és áteresz •épült (elsőnek a koósdi ötnyílású áteresz 1890-ben), a melyek betonalapját vasúti sínekkel, formavasakkal erősítették meg s a melyeknél többé-kevésbbé szintén a fentebb vázolt jelenségek mutatkoztak, a nélkül, hogy komolyabb következménynyel jártak volna. A repedések 20—30 év óta változatlanok és nem veszélyesek, mert mindenütt oly kis mértékűek, hogy rajtuk a víz fenéknyomása az altalaj legfinomabb részecskéit sem hordhatja fel, tehát alámosás veszélye sem állhat elő; növekedésük következtében a cső kettótörését hathatósan megóvják a betonba beépített vasúti sinek. A legutóbbi 10 évben épült zsilipek és átereszek között van sok olyan is, a mely teljesen kifogástalan s a czélnak megnyugvással felel meg. Az előbbi repedt vasbetétes betonalapú építmények,

1 a tervezés nézőpontjából vizsgálva, két csoportra oszhatók. Az egyikbe sorozhatok azok, a melyek betonalapjába elhelyezett vasanyagot ötletszerűen, gyakorlati érzék szerint állapították meg. A második csoportba tartoznak azok, a melyek betonalapját a már jól kifejlődött vasbetontechnika figyelembevételével számították, méretezték, de a számítás helytelen volt, mert nem vették kellően figyelembe azokat a tényezőket, a melyek miatt épen az árvédelmi építmények tervezése más műépítményektől elütő. A vasvázas betonszerkezetek alapozása itt más elbírálás alá esik, mint a hogy az egyéb középítményeknél szokásos. Nevezetesen a legnagyobb hajlítást előidéző tényezők: az árvédelmi töltések nagy méretei, a rendkívül egyenetlen terhelés, az igen rossz altalajviszonyok, az árvizek következtében a terhelés időnkinti változása, mind megannyi tényező, melynek helyes megállapítása különös gondot kíván s a melyek miatt az árvédelmi műépítmények tervezése és építése más vasbetonépítményektől különbözik. Ezekre való tekintetből korábbi tanulmányomban

2 javasoltam oly száníító eljárást, a melynek alapján méretezett vasbetonalap nem reped meg s az árvédelmi építményhez fűzött egyéb követelményeknek is megfelelő. Ha a javasoltam számítóeljárással a fent említett második csoportba tartozó 1 Vasbetétes betonépítmények alatt értem azokat, a melyeknél a nagyobb betonkerosztmetszotben aránylag kis keresztmetszetű vas van beépítve. 2 «Alföldünk zsilipépítészete és a Rudolfsgnádi gátszakadás.» Megjelent a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet közlönyének 1910. évfolyamában.