Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

84 következett be a gát egész hosszában anélkül, hogy a középponti mag eltört volna. A folyó aránylag nem volt nagy vízhozományú ez idő alatt. A gát fölötti piercefieldi mérczénél febr. 27-én 547 köbláb, febr. 28-án 417 köbláb, márcz. 1-én 193 köbláb, márez. 2-án 513 köbláb folyt el másodperczenkint. A vízgyűjtőterület Piercefieldeig 723 négyzetmérföld, a Hannawa Falls-nál 1100 négyzetmérföld. A gát 200 acre (200 magyar hold) terjedelmű tavat létesít, mely a törés idejében vastag jéggel, volt födve. A gát felszínén a különben alacsony víz élénk folyásban volt. Különféle föltevések vannak a gáttörés okáról; egyrészt a jég nyomása a gátsüvegre, másrészt a burkoló falazatnak a nedvesség és fagy miatt való megromlása volt a főok. A potsdami homokkő ugyanis likacsos anyag. De e föltevések nem magyarázzák meg eléggé,, hogy a vízfelőli oldalon ós a betonmagban a törés miért volt kisebb, mint az ellentett oldalon. Az eset, melyet az Engineering News 1914. évi jul. 2-iki száma után ismertettünk, különben kiváló példa arra, hogy falazott völgyzárógátat csakis egynemű anyagból készítsünk. A faragott kővel burkolt, vagy másmiidon, nem egyöntetűen falazott gátak nem alkotnak homogén testet, bennök könnyen repedések támadnak, mi a gát romlására vezethet. 6. A bordeauxi vízvezeték új elektromos szivattyúi. Bordeaux-t a Taillon forrásaiból látják el vízzel. A forrásokból 11.800 m hosszú falazott vezetéken jut a víz a városhoz. Az átlagos vízhozomány 250 l mperczenkint, a minimum 180 l, a maximum 320 l. A forrás vízmennyiségváltozása tehát csekély. A falazott vezeték végén, a város közelében földalatti medencze van, mely (5600 m

3 felszínű és 13.720 m

8 űrfogatú. Innen ugyancsak a falazott vezetéken a szivattyúkútba ömlik a víz. A régi, 1853 — 1854. években készült szivattyútelep két gőzszivattyút tartalmaz, melyek mindenike fölváltva 20 -20 napig tesz szolgálatot. A régi elrendezés szerint a vizet csakis akkora nyomással vitték a városba, hogy az utczai kutakon és a házak földszinti csapjain kiereszthető legyen, vagyis a Garonne kisvize fölé 22 m-re emelték a vizet. Ekkor a város legmagasabb pontja (17 m) is kapott vizet. A várostan elhelyezett nyomómedenczék ezért csak 22 m magas vizet tartottak és éjszakán át tározták a szivattyúk szolgáltatta, el nem fogyasztott vízfölösleget. De ez elrendezésnek megvoltak a hibái s főként tűz esetén a nyomott vízszín alacsonynak bizonyult. Ezért a város a középületekben magasabb szintre helyezett el medenczéket, hogy tűz esetén szolgálatot tegyenek. E magas medenczéket úgy töltötték meg, hogy este bizonyos órákban az alsó vezeték medenczéit csappal elzárták a nyomócsőtől s a szivattyúkat tovább járatták. Ekkor a nyomás, a zárt csővezetékben egyre nagyobb lett úgy. hogy a víz fölemelkedett a házakban elhelyezett magas medenczékig s megtöltötte őket. Ily módon sikerült 39 m-re, vagyis a rendes üzemi magasságnál 17 m-rel nagyobbra emelni a nyomást. Ekkor a magas medenczék megteltek s ismét a rendes szolgálatot helyezték üzembe. A gőzszivattyúk olyan elrendezésűek voltak, hogy a végzett munkájuk állandó maradt, vagyis midőn a nyomás megnövekedett, a szállított vízmennyiség megcsökkent. A házi medenczék száma eközben folyton növekedett, hogy az emeletek szükségletét ellássák s ezért a gőzszivattyúkat erőltetve kellett járatni a sok