Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

71 A mag növekedéséve] a két száraz feltöltéssel is mindjobban közeledtek a tengely felé, míg a gát koronáján a két feltöltés összeért. (6. rajz) Itt az iszapolással készült magot gondosan iszapolt döngölt agyaggal fedték le, hogy a vízfogó test a koronáig terjedjen. A mag anyagának termelő helyén és a gáton végzett mérések arra az érdekes eredményre vezettek, hogy a mag tömege 66%-kal kisebb a kikotort tömegnél. Ezt a veszteséget a csővezeték illesztési helyein való elszivárgásnak, továbbá az ülepedésnek, de főképen annak tulajdonítják, hogy a vízben lebegő anyag jó része a lecsapolócsöveken elfolyt. Az egész munkát házikezelésben végezték. A száraz feltöltés 1 m

3-re átlag 2-24 K-ba, a magé 1'58 K-ba került. A gát vízfelöli rézsűjét a rendes tószin alá 35 m.-re, föléje 2 m.-re a hullámverés ellen kőburkolattal biztosították. A gát ülepedése miatt a burkolatot 1 m. vastag laza törtkőréteg alkotja, melyet kőhányással terheltek le. A vízfelőli rézsűnek a burkolat fölé eső részét és az egész alsó rézsüt annyira kiegyengették, hogy a cserjéket és a bozótot lóval vagy gépi erővel vontatott kaszálóval levághassák. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a hol a magasabb növényzetet évente kétszer lekaszálják, ott sűrű gyep ver gyökeret, a mely egyfelől meggátolja a víznek a rendkívül likacsos száraz feltöltésbe való jutását, másfelől megvédi a rézsüket a heves esők okozta kimosástól. A Gatun tó árapasztója. Az árapasztót a Chagres folyó 3900 m

3-nyi, hosszabb tartamú nagyvízhozományának levezetésére tervezték. Ez a vízmennyiség 600 m. hosszú bukógáton szabadon átbukva 15 m.-el emelte volna a tó szinét. Ezért és a hosszú bukógát nagy költségei miatt zsilipes árapasztót építettek. Az árapasztó vonala alaprajzban 96 m. sugarú körív. (9. és 10. kép.) Ilyen elhelyezéssel a nyílásokon lebukó víz a kör középpontjában torlódik össze úgy, hogy az ellenkező oldalról jövő és egymásnak ütköző vízsugarak eleven erejük jó részét elveszítik. Hogy ez még jobban megtörténjék, az árapasztó vonalával egyközüen két sor ütköző oszlopot építettek be az utófenékbe, melyek közül a felső 36 m.-re van a bukó koronájától. Az oszlopok betonból készültek, a fenékből 3 m.-re nyúlnak fel, felső oldalukat öntöttvas-borítás védi és tetejük 15 m.-rel mélyebben van a bukó koronájánál. Az oszlopok hatásának megfigyelésére Vsa méretű modellel kísérleteztek. A kísérletek azt mutatták, hogy az árapasztó alakja és az ütköző oszlopok okozta sebességcsökkenés, úgyszintén az utócsatorna oldalfalai mentén a hullámhegyek magassága is megközelítően egyezik az elméleti úton kapott eredményekkel. A bukógát ú. n. «ogee» szelvényű. Fent parabola, alul a fenékhez csatlakozó kör s a kettőt egyenes köti össze érintőlegesen. (11. és 12. rajz.) A parabola egyenlete ж

3 = 42 y s görbületét úgy választották, hogy ha a koronán 1-8 m., vagy magasabb a vízoszlop^ a bukó víz teljesen hozzásimul a gát alsó oldalához. A gát tetejét 13 pillér és a két partfal tizennégy 13-76 m.-es (45 láb) nyílásra osztja, melyek Stoney-féle görgős táblákkal zárhatók. A táblák küszöbe, azaz a bukógát koronája 4'8 m.-rel van a tó megszabott (85'-as) vízszine alatt. A legnagyobb tároló vízszinkor (87') az árapasztó 4400 m

3-t vezet le mperczenkint, tehát