Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

64 Az Atlanti oldalon hullámtörő gát védi a Limon öblöt az esős hónapok rendkívül erős északi szélviharai ellen. E gát a Culebra-átvágásban termelt és vasúton szállított kőtörmelékből és sziklatuskókból épült és a kikötőben is elég nyugodt vizet biztosít. A védelem fokozására az öböl keleti oldalán hasonló gátat építenek. A csatorna Csendes óczeán felőli végén nem járnak ugyan tartós és heves szélviharok, de a tengernek északkelet felől, a bejáró csatornára merőlegesen erős áramlása van, mely olyan mennyiségű iszapot hajt, hogy a csatornát rövid idő alatt teljesen betemetné. Ezt meggátlandó, a tengerpartot és Naos szigetet 6'4 km. hosszú kőgáttal kötötték össze a csatornával párhuzamosan, melynek jó hatása már az építés előhaladása során jelentkezett. A Gatun-tó a Panama-vasút vonalának nagy részét elborítja; a vonalat tehát 58 km. hosszban áthelyezték a csatorna keleti oldalára és magasabb szintben, 3 m.-re a tó rendes vizejí felett vezették. Az új vonal 1-6 km.-el rövidebb a réginél és a csatornát sehol sem keresztezi. A földszorosi csatorna-bizottság elnöke egyúttal a Panama vasúttársulat elnöke is és a vasút átépítő munkái is a földszorosi csatorna-bizottság alá vannak rendelve. A csatorna építését három szakaszra osztották egy-egy főmérnök vezetésével. Az Atlanti szakasz a tengeri csatorna bejáratától a Gatun csegék fölső végéig terjed, 12'4 km. hosszú ós a Gatun gátat és árapasztót is felöleli. A középső szakaszba tartozik a Gatun és Pedro Miguel csegék közé eső 51 km. hosszú vonal és a Naos szigetre vezető kőgát. A Csendes óczeáni szakasz 17-7 km. hosszú és a Pedro Miguel C3ege felső végétől a csatorna végéig terjed. A Gatun tó szerepe. A Chagres folyó völgyét elzáró Gatun-gát a csatorna legfontosabb alkotó része és valóságos kulcsa az egész műnek. A völgyzárógát létesítette tó első sorban fölötte nagy megtakarítást engedett meg földmunkában és költségben egyaránt, másodsorban biztosítja a hajózó vízmélységet, a csegék táplálására szükséges vizet és a csatorna üzeméhez a vízerőt, végül tározza és ártalmatlanná teszi a Chagres folyó árvizeit. Ez utóbbi szerepének megvilágítása czéljából ki kell térnünk a tó vízgyűjtőterületének vízrajzi viszonyaira. (3. kép.) A tavat a Chagres folyó táplálja, melynek vízgyűjtőterülete a beléje ömlő mellékvízekkel együtt 3430 km.'1 Lejtése a felső folyáson tetemes, a hegyek tövében pedig hirtelen csökken. A szára'z évszakban jelentéktelen békés vízfolyás, mely Gamboánál 90 m. széles és 05—0"9 m. mély, a május elejétől deczember végéig terjedő esős évszakban azonban torrens jellegű, rengeteg hordalékot hoz le és vízhozománya rövid idő alatt nagy mértékben változik. Gamboánál 24 óra alatt 12 m. áradást is mértek. Az Atlanti óczeán felé eső oldalon az évi csapadék (41 évi átlag) 3380 mm., a miből csak 190 mm. esik a 4 száraz hónapra. Az észlelt legnagyobb eső volt 12 óra alatt 200 mm., 1 óra alatt 99 mm. A folyó emésztése néha 15 m

s/mp.-re száll alá, középvíze a három legszárazabb hónapban (február—április) alig 32-8 m

8/mp., eddig mért legnagyobb árvize pedig 3893 m

8/mp., azaz a középvíznek több mint 100 szorosa. Már az első franczia társulat mérnökei tisztában voltak azzal, hogy ekkora rohanó vízmennyiséget ásott mederben elvezetni fölötte nehéz és terveikben a Chagres-ra vonatko-