Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

60 Az új társaságnak a felszámolás kimondásakor még mintegy 10 millió frank pénztári készlete volt úgy, hogy közel 88 milliót téríthetett meg a részvényeseknek a 65 millió névleges tőkéért. A régi társaság részvényesei semmit sem kaptak, a kötvénytulajdonosok is csak 12°„-át mentették meg a befizetett összegnek. Nézzük most, mit kapott az E. A. a franczia társaságnak fizetett 40 millió dollárért. A végzett földkiemelésből 22.800,000 m

s esett az E. Á. tervezte csatornavonalba és értékét 27.500,000 dollárra vették fel. A Panama vasutat, melyért a régi franczia társaság 18 millió dollárt fizetett, csak 7 millió dollárra értékelték. A vasúttal 17.200 hektár terület tulajdonjoga szállott át az E. Á.-ra és hozzá járult az új franczia társulat vásárolta 13.200 hektár. A térképek, tervek és gyűjtött adatok, a melyek rendkívül nagy hasznára voltak az E. A.-nak a végleges terv kidolgozásakor, 2 millió dollár értékkel szerepeltek. Az épületeket, műhelyeket, gépeket és egyéb létesítményeket és anyagokat összesen 3V

a millió dollárra becsülték. Ezek az összegek adják ki a 40 millió dollárt. Az új francia társaság a Panamán lévő tulajdonait és jogait 1904. május 4-én adta át formálisan az E. A.-nak. A franciákat fájdalmasan érintette ugyan, hogy törekvéseik ilyen szomorú véget értek, de enyhülést találtak egyrészt abban, hogy a balul sikerült vállalkozást nem magántársulat, hanem maga az E. A. fejezte be kiapadhatlan pénzforrásaival, másrészt, hogy a feladat legnehezebb részét, az úttörő munkát ők végezték és az ő előmunkálataik és tapasztalataik vezették az E. A. mérnökeit arra az egyszerű megoldásra, a mely szerint a csatorna létesült. A Spooner-törvény intézkedéseihez képest Roosevelt még 1904-ben megalakította a munkák vezetésére és a csatornazóna ügyeinek ellátására a 7 tagú földszorosi csatornabizottságot, és a csatorna dolgait igazgatási okokból a hadügyminiszterhez osztotta be. Az első két és fél évet — 1907. januárig — jóformán teljesen az előkészítő munkákra ós berendezkedésre fordították. Felállították az építő és igazgató szervezetet, berendezték és felszerelték a munkatelepeket és műhelyeket, a közegészség javítására, különösen a sárgaláz és malária kiirtására terjedelmes munkálatokat végeztek, a Panama-vasutat kettős vágánynyal látták el, az állomásokat, kikötő berendezéseket bővítették, szervezték a hajóközlekedést az E. Á. és a földszoros között, 5000 amerikai alkalmazott és 25.000 napszámos részére lakásokat építettek, felállították a közigazgatás és bíráskodás szerveit, iskolákat, rendőrséget, tűzoltóságot stb., szóval mindent megtettek, hogy egyfelől azt a fertőzött vadont egészségessé tegyék, másfelől a megélhetésre és munkálkodásra alkalmas viszonyokat teremtsenek. Különös figyelmet fordítottak Panama és Colon városokra, a melyek valóságos fészkei voltak a betegségeknek és járvány kitörése esetén az egész munkát komolyan veszélyeztethették. A két várost csatornázták, ellátták jó ivóvízzel és sártengert alkotó útczáit téglával burkolták. Az előkészítés ideje alatt a csatornán csak földkiemelést és kotrást végeztek. A franciáktól ott maradt felszerelésből helyreállított néhány excavatorral, lokomotivval, buktató kocsival és sziklafúróval fogtak a munkához addig, míg az E. A.-ban szerzett modern gépek és felszerelés megérkezett.