Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

57 565 millió frankot, azaz 109,141.500 dollárt követelt, a mi a Panama-csatorna költségösszegét 253,374.858 dollárra emelte, tehát a Nicaragua-csatorna végeredményben 63,510.796 dollárral kevesebbe került volna. A bizottság az új franczia társaság vagyonát csak 40 millió dollárra értékelte és ezen az alapon mérlegelte a két vonalat. A jelentés az új társaság igazgató tanácsában nagy izgalmat keltett, de kényszerhelyzetében engedni volt kénytelen és 1902. január 9-én kábeltáviratban értesítette a bizottság elnökét, hogy összes aktíváit 40 millió dollárért átengedi. Az Egyesült Államok képviselőháza ugyanazon a napon szavazta meg a Hepburn-féle törvényjavaslatot a Nicaragua-csatorna megépítéséről. A mikor ez a javaslat a szenátus elé került, már csatolva volt a bizottság pótló jelentése, melyben a változott körülmények következtében a Panama-vonal elfogadását javasolta. Hosszú vita indult meg, melynek során mind a két vonal pártja elkeseredett küzdelmet fejtett ki a maga álláspontja mellett. A Nicaragua-párt erős támaszt talált azokban, a kik üzleti érdekből minden óczeánközi csatornának ellene voltak, de nyiltan bevallani nem merték és így a mellett a vonal mellett foglaltak állást, a melyben nagyobbak a nehézségek, kisebb a kivitel valószínűsége és több a remény a megvalósítás elhúzódására. Közéjük tartoztak az E. Á.-kat átszelő nagy vasúttársulatok is, a melyek a Panama-vasút létesítése ellen is nagy harczot folytattak és erősen segélyezték a hajózó vállalatokat, hogy Középamerikán át jelentékenyebb forgalom kifejlődését megakadályozzák. A szenátus végre 1902. június 19-én & Spooner-îè\e kétirányú törvényjavaslatot szavazta meg, a melyet ugyané hó 26-án a képviselőház is elfogadott ós vele az óezeánközi csatorna sorsa eldőlt. A Spooner-törvény főbb intézkedései röviden a következők: Az Egyesült Államok elnöke felhatalmazást kap, hogy 1. az új franczia társaság jogait és tulajdonát legfeljebb 40 millió dollárért megszerezze; 2. a kolumbiai köztársasággal szerződést kössön, mely a csatornavonal mentén tengertől tengerig 6 mértföld széles területsávon a közigazgatás és bíráskodás jogát mindenkorra az Egyesült Államok részére biztosítja ós gondoskodjék ezen a területen olyan zsilipes csatorna építéséről, melynek méretei a várható legnagyobb hajóknak megfelelnek; 3. lia az új franczia társasággal vagy a kolumbiai köztársasággal a megegyezés nem sikerülne, szerezzen az elnök hasonló területsávon ugyanolyan jogokat Nicaragua és Costa-Rica államoktól és építse meg a Nicaragua-vonalon a csatornát ; 4. az építés végrehajtására a törvény az «Isthmian Canal Comission» (Isztmuszi Csatorna Bizottság) alakítását rendeli el, mely az elnök által kinevezendő 7 tagból álljon. Közülök legalább 4-nek mérnöknek kell lennie, még pedig legalább egy az állami katonai mérnöki karból és egy a haditengerészettől. E rendelkezésekből látjuk, hogy a törvény a Panama-vonalnak adott elsőbbséget, a miben a Nicaragua-csatornával szemben a könnyebb kivihetőségen és kisebb fentartó és üzemi költségeken kívül az is vezette a törvényhozást, hogy ezzel csökkentették versenycsatorna létesülésének lehetőségét, a mire a Nicaragua-vonal megépítése esetén a már megkezdett Panama-vonalon mindig meg lett