Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

54 levezetésére árapasztó medret ássanak és Gamboánál az árvíz ellen védő töltést emeljenek. A társaság a munkák kivitelét sok kisebb vállalkozóra bízta, de már az első 3 év után, 1885-ben kitűnt, hogy a vállalkozók a feladattal megbirkózni képtelenek és a csatorna a megállapított határidőig be nem fejezhető. A legnagyobb havi teljesítmény ugyanis alig volt 600,000 m

s, míg az eredetileg 75 milló m

3-re előirányzott földmunka a részletes felvételek alapján 120 millióra emelkedett. A társulat tehát változtatott a rendszeren és a munkát néhány nagyvállalkozónak adta át olyan kötelezettséggel, hogy 1889. január 1-éig befejezik. Az új rendszer azonban szintén nem vált be, a nagyvállalkozók sem tudtak nagyobb teljesítményt elérni s csakhamar kitűnt, hogy a rendelkezésre álló idő így is elégtelen. Ilyen körülmények között a társaság, mivel az egyszintű csatorna megépítése lehetetlenségnek látszott, áttért a lépcsős zsilipes csatornára, melyet 1890-ig kivihetőnek tartott. Nehogy azonban az egyszintű csatorna feladása a részvényesek bizalmát megrendítse, a zsilipes csatornát átmeneti létesítménynek hirdették, melylyel az óczeánközi közlekedés az elvállalt időre megnyitható lesz. Az ideiglenes zsilipes csatorna 75 km. hosszú vonalából az Atlanti tenger felől 22 km., a Csendes tenger felől 13 km. lett volna a tenger színében. A fennmaradó 40 km.-t 9 bögére osztották 8—11 m.-es vízlépcsőkkel. A legfelső bögét 7000 lóerős szivattyúk táplálták volna a Chagres folyóból. E terv alapján Lesseps 1887. végén Eiffellel szerződést kötött és a társaság tudatta a részvényesekkel, hogy e szerződéssel a hajózó-út kellő időre elkészül. De Eiffel tényleg csak az ideiglenes csegék építését vállalta el határidőre, míg a földmunka a régi vállalkozók kezében maradt. Közben a társaság anyagi forrásai is kiapadván, újabb tőke előteremtésére az Eiffellel kötött szerződés nyilvánosságra hozatalával egyidőben felhatalmazást kért a franczia kormánytól 600 millió frank értékű nyereménykötvény kibocsátására. A nyereménysorsjegyeket 1888. júniusban vetették a piaczra, de csak 223 milliót vettek be. Ugyanez év végén újabb kibocsátással tettek kísérletet, mely azonban teljes kudarczczal járt úgy, hogy a társulat a fizetéseket kénytelen volt megszüntetni és az igazgatók visszavonultak. Lesseps még egyszer megpróbálta, hogy a vállalkozást új társulat alakításával talpra állítsa, de kísérlete szánalmasan megbukott és a részvényesek kérelmére a törvényszék 1889. február 4-én kimondta a társaság feloszlását és a felszámolást. Összesen 1435 millió frankot költött el a társaság, mely tőke 300 millió értékű részvényből, 1035 millió értékű kötvényből és 100 milliónyi különféle bevételből és követelésből állott. A tőkeösszegből 238 millió esett a részvényeseknek és kötvénytulajdonosoknak fizetett kamatra. Az egyszintű csatorna 120 millió m

8-re előirányzott földkiemeléséből csak mintegy 50 millió m

3 készült el és ez m

8-enként közel 20 frankba került. Az ideiglenes zsilipes csatorna a már teljesített munkán felül még 35 millió m

3 kiemelést szükségelt. Ha még hozzáveszszük a csegéket és egyéb műépítményeket, kétségtelen, hogy a zsilipes csatorna befejezéséhez a papirok kibocsátásától várt 600 millió teljes befizetése sem lett volna elégséges. A társasághoz kinevezett felszámoló a technikai kérdések tisztázására szakbizottságot alakított Guillemain-nek a Ponts et Chaussées főfelügyelőjének elnökletével. A bizottság 1890. májusában mutatta be jelentését, a melynek rendkívüli súlya volt a társaság peres ügyeinek lebonyolításában és alapul szolgált a későbbi