Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

189 tapasztalatok alapján szabályként csak azt állapíthatjuk meg, hogy az alkálisók szaporodtával a kötöttség és képlékenység csökken, a humusztjrtalommal ellenkezőleg növekszik. Utóbbi szabály alól csak a legjobb minőségű, luczerna termesztésére alkalmas talajok alkotnak kivételt, melyekben a-szerves anyag tekintélyes része gazdag növénygyökérzet maradványokból áll. Száraz állapotban legkeményebbek a rétnek jó vagy közepes minőségű fű-, ill. természetes gyeptáblái. Ezek egyszersmind a legképlékenyebbek és nagyfokú összehúzódásuk következtében kiszáradáskor a leginkább megrepednek. A legrosszabb székes táblák és a legjobb luczernatáblák talaja az említett fizikai sajátságokban egymás között megegyezik, nevezetesen száraz állapotukban előbbieknél kevésbbé kemények, képlékenységük is kisebb, kiszáradásuk alkalmával pedig kisebb mértékben zsugorodnak össze és kevésbbé repedeznek meg. 3. A megmívelés szempontjából ugyan a rendelkezésre álló adatokból még végleges véleményt nem alkothatunk, mert hozzá ismernünk kellene az egyes talajféleségek ú. n. szilárdsági görbéit, a melyekből megitélhetnők, hogy e talajok különböző nedvességi állapotukban mennyire kemények ; mégis már az eddigi vizsgálatok eredményeiből azt következtethetjük, hogy a luczernások talajának megmívelése a legkönnyebb, ezután következnek a fű- és gyeptáblák, végre utolsó helyre kerülnek a rét legszékesebb táblái. 4. A széktalajok őszi felszántásakor a gazdák gyakran tapasztalták, hogy ezeket a talajokat czélszerű még olyan nedvességi állapotukban megszántani, midőn a talajok még képlékenyek és nagy rögökben maradnak, továbbá azt is tapasztalták, hogy az őszszel felszántott rögöket jobb nem porhanyítani, mert a téli nedvesség és hideg hatására a rögök önként szétesnek apróbb morzsákra. Ha ellenkezőleg a rögöket még őszszel mesterségesen felaprózzuk, sok téli és tavaszi nedvesség beálltával gyakran előfordul, hogy a talaj egészen szétfolyik, és kiszáradva olyan, mintha meg sem szántották volna. Ezek a gyaüorlati megfigyelések a szóktalajok erős zsugorodó képességéből és abból a sajátságából magyarázhatók, hogy különösen a székesebb féleségek szétfolyáshatára aránylagosan alacsony. 5. A széktalajok térfogatsúlya és pórusvolumenje a rendes szántóföldi talajokétól nagyon eltér, még pedig a kiszáradt talaj esetében a széktalajok térfogatsúlya jóval nagyobb, pórusvolumenje pedig jóval kisebb. Mindkét érték azonban a széktalajok zsugorodásmértékéhez képest a talaj nedvességtartalmával nagy mértékben változik. A végzett vizsgálatok eredményeképen megállapíthatjuk, hogy még jóval a vízzel való telítettségi állapot határán innen a nedves széktalaj hézagait a víz tökéletesen kitölti és így a levegő ilyen körülmények között be nem férkőzhet. Azt is gyakran tapasztaltuk, hogy öntözés után, vagy nagyobb esőzések alkalmával a felső talajrétegek annyi nedvességet tartalmaznak, hogy ilyen körülmények között már szétfolynak. Ennek oka első sorban a széktalajok rossz vízeresztő képessége, mely legfeltűnőbben a rossz minőségű széktalajokon volt észlelhető. Ha tehát azt akarjuk, hogy a talajba friss levegő juthasson és hogy a víz a mélyebb rétegekbe is behatoljon, ügyelnünk kell, hogy öntözés előtt a talaj elég száraz legyen, sőt a rossz székes táblák esetében még kedvező lehet, ha a talaj már kissé repedezik. A talaj átszellőződése szempontjából tehát fontos, hogy a csapadék, ill. öntözés ne legyen igen sűrű, hanem a talaj és növényzet minőségének feleljen meg. A gyakorlati tapasztalatok már az öntöző kisérleI