Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

185 Ezeknek gyűjtésére használtuk fel az 1913. és 1914. évet, mely időszakban ismételten öntözés előtt és után megállapítottuk, hogy a különböző természetű táblákon a talaj nedvességtartalma a fent jelzett három mélységben miként változott. Ezeket az adatokat a 15. táblázatba foglaltam. A 15. táblázat adatai mindenekelőtt azt bizonyítják, hogy a rét különböző tábláin öntözés előtt a talajrétegek nedvességtartalma nagyon különböző volt, és hogy mennél szárazabb volt a talaj öntözés előtt, rendesen annál több volt a nedvességszaporulat öntözés után. Ez természetes, és csak azért említettem meg, hogy ezzel is igazoljam az eljárás megbízhatóságát. Azokat az adatokat, melyek ennek a törvényszerűségnek nem hódoltak, mint hibás mintavételből származókat megkérdőjeleztem. A végzett 228 meghatározás között 10, vagyis alig 5% az ilyen hibás vagy kétes értékű adat, és ebből' is 5 a rét legszékesebb és legtarkítottabb táblái közé tartozik, a hol igen könnyen előfordulhatott, hogy az öntözés előtti mintavétel helyének közelében a talaj eredeti víztartalma kevesebb volt, és mivel a rossz székben a nedvesség nehezen és egj^enetlenül, inkább csak a repedéseken át terjed szét, ez az érthetetlennek látszó jelenség a helyi körülmények ismerete alapján könnyen magyarázható. A békéscsabai széktalajoknak első ízben tanulmányozott fizikai sajátságai között is mindjárt szembeszökő volt, hogy a jóindulatú szék a nedvességet jól átereszti és gyorsan elnyeli, a rossz széken a víz megáll és csak kis mértékben tud behatolni.

1 Ezeket a laboratóriumi tapasztalatokat most számos helyszíni tapasztalat számszerűleg igazolja. A 15. táblázat adatai közül azokat fogom még külön kidomborítani, a melyek különösen jellemzők, vagy esetleg megtévesztők lehetnek és ezért további magyarázatot szükségeinek. Különösen jónak bizonyult a 9., 24., 14., 5., 6., 25. táblák talajának vízfelvevő képessége, még pedig mind a három vizsgált rétegben, ezzel ellenkezően a 36., 38. és 37. táblák esetében az öntözés rendesen csak a legfelső réteg víztartalmát növelte érdemleges mennyiségben. Utóbbi jelenség akként magyarázható, hogy már a felső réteg sem eresztette át a vizet, vagy csak kis mértékben juttatott az alatta fekvő rétegeknek. Közelebbi magyarázatot kíván a 19. tábla viselkedése. Az 1913. évi I. öntözéskor a vízfelvétele alig néhány % volt. A talajról azonban tudtam már gyakorlati megfigyelések alapján, hogy ez a talaj a vizet gyorsan átereszti. Sőt a fent idézett korábbi laboratóriumi fizikai vizsgálatok is épen ezt bizonyították. A csekély vízfelvétel ez alkalommal tényleg nem azt bizonyítja, hogy a talaj a vizet rosszul ereszti át, mert akkor a középső rétegnek 7°/

0-ot meghaladó vízszaporulata be nem következett volna. Még inkább támogatják e magyarázatot az 1914. évi adatok, mikor ugyanis a talaj nedvessége öntözés előtt jóval kisebb volt, mint az előző évi kisérlet alkalmával. A 15. táblázat arról is tájékoztat bennünket, hogy öntözés előtt milyen különböző az egyes táblák nedvességi állapota, és hogy az eddig tapasztalt minimum a jó luczernatáblák közül a 9. táblán fordult elő és 16-8% volt, a természetes gyep és mesterséges fűtáblák közül a 20. táblán 190% értékkel, és a rossz székesek közül a 37. táblán 14-8% értékkel. Korábbi tájékoztató kisérletek alapján arról győződtem meg, hogy a tökéletesen kiszáradtnak látszó, egész éven 1 'Sigmond : A székes talajok tanulmányozása III. közi. Kisérl. Közi. VIII. köt. (1905.) 3. füz. 423. 1.