Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

158 viszonyszám annál kisebb, mennél nagyobb a talajhasáb kezdeti nedvességtartalma. Többféle talaj összehasonlítása esetében pedig hiába ismerjük az egyenlő víztartalomra meghatározott, de az eredeti víztartalomra vonatkoztatott összehúzódási értékszámokat, mert nagyságuk nemcsak a talaj fizikai tulajdonságait jellemző b és с állandóktól, hanem az egyes meghatározások alkalmával előfordult kezdeti nedvességtartalomtól is függ. Ha tehát az eddig követett eljárás (Dueberg sz.) értelmében az eredeti jeltávolság százalékaiban akarjuk az összehúzódás viszonj'lagos mértékét kifejezni, akkor összehasonlítható és a talaj fizikai sajátságaira jellemző értékszámokat csak akkor várhatunk, ha a talajhasábok nedvességtartalma a kiinduláskor mindenik esetben egyenlő nagy volt. De ennek a követelménynek, miként már megokoltam, nem tehetünk kellő mértékben eleget. Összehasonlítható értékszámokat kaphatunk akkor, ha a különböző talajok összehúzódását mindenik esetben ugyanarra a nedvességi állapotnak megfelelő jeltávolságra vonatkoztatjuk, mert ebben az esetben v értéke a fenti képletben állandó. Ez azonban szintén nem könnyű feladat és legtöbbször csak az összehúzódási görbéből valószínűséggel megállapítható érték. Glotzer ezért az összehúzódás értékszámait az összehúzódás határának megfelelő jeltávolság százalékaiban fejezi ki, a mely méret ugyan a különféle talajok esetében ugyan különböző, és a neki megfelelő nedvességtartalom is különböző, de miként alábbi számfejtésből kitűnik, ennek a nedvességtartalomnak a viszonylagos összehúzódásra nincs semmi hatása. Ez esetben ugyanis : у" y _ A.n. (v'-—b

) A (v' — b) y' d.n d Ebből az egyenletből tehát az következik, hogy az így számított viszonyszámok az eredeti és az összehúzódás határán előforduló nedvességtartalomtól függetlenek, és csak a talaj fizikai természetével összefüggő állandóktól (A. b, d) és attól a nedvességtartalomtól (v

r) függnek, mely az illető összehúzódáshoz tartozik, Ennek a számító módnak a különféle talajok összehasonlítása szempontjából még az is elsőbbsége, hogy az a jeltávolság, mely az összehúzódási határnak felel meg, a különféle talajok fizikai természetével szintén összefüggő és a talajok fizikai természetére jellemző érték, a neki megfelelő nedvességtartalom pedig Atterberg fent említett tapasztalatai értelmében szintén a talajokra jellemző. A kapott számértékek ugyan nem az összehúzódás, hanem a vízfelvételével járó kitágulás mértékei, és ezért helyesebb őket kiter jedési értékszámoknak, és nem mint Glötzer elnevezte, összehúzódási számoknak nevezni. A dolog velejét tekintve azonban egyre megy, ha a talajok fizikai természetét a kiszáradás közben jelentkező összehúzódással, vagy a vízfelvételével járó kiterjedéssel jellemezzük. Utóbbi az összehúzódásnak csak megfordított jelensége. A mi esetünkben pedig épen a kiterjedési értékszámok alapján számíthatjuk ki, hogy a 2Vn&a-készülékében meghatározott térfogatsúly különböző talajnedvesség esetében miként változik. Alább következő táblázatokban néhány talajra vonatkozó meghatározásaink eredményét és a belőle kiszámított értékszámokat foglaltam össze. A békéscsabai talajminták közül eddig csak az első öt mintával és két jellemző svéd talajjal végeztünk ilyen meghatározásokat, de már az eddigi eredményekből is azt kell következtetnünk, hogy a talajoknak ez a fizikai sajátsága a talajok jellemzésére felhasználható.