Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje

42 A 32 medencze mindenike 8'7 m. széles, 10 m. hosszú és 42 m. mély; az egész berendezés ülepítő- és elszállítóképességét óránkint 60 m 8 iszapra tervezték. A berendezés segélyével a földes és pirittartalmú iszap visszatartható, míg az eredeti vízmennyiségnek kb. 70»/o" a visszanyerhető volna. Ezt a megtisztított víz­mennyiséget ismét az üzembe lehetne visszavinni úgy, hogy a vízszükségletnek mintegy 30%-át kellene csak mindig a Körösből, vagy a zúzómű kútjaiból pótolni. A tervek szerint tehát a zúzómű területéről ezentúl szennyvíz még ülepített álla­potban sem jutott volna le a Fehér-Körös vizébe. Az eredeti tervek szerint a tisztítást a berendezés két részletben végezné. Az első feladat az iszapnak a medenczékben való leülepítése, a másik pedig a leülepített iszapnak a medenczékből való folytonos eltávolítása volna. Az ülepítés egyik czélja lett volna az is, hogy az iszap, a melyet a medenczékből eltávolíta­nak, lehetőleg kevés, legföljebb 30°/ 0 vizet tartalmazzon. Az ülepített szilárd zagyot a Borsig-féle szab. mammuthbagger-szívó-nyomóberendezés segélyével távolították volna el a medenczékből, a mely berendezés az iszapot az iszapgorczterületre nyomta volna ki. Ezen a területen kb. 30—50 évi iszapmennyiség lett volna fölhalmozható. Az iszapgorczról lefolyó víz kavicsrétegen átszűrődve, ismét az üzembe lett volna visszavihető úgy, hogy az üzemben pótlásra szoruló víz­mennyiség nem lett volna több, mint a mennyi párolgás és elszivárgás követ­keztében elvész. A tisztítóberendezés működése a műleírás szerint a következő: A zúzóműből kifolyó zagy a zag} rvezető csatornán át érkezik a medenczerendszer befolyó­oldalán elhelyezett elosztócsatornába, a honnan a medenczék teljes hosszában tovább folyik az összes medenczéken (egy-egy sorban, 70 m. hosszban 8—8 medencze van). Az iszapos szennyvíz súlyos, szilárd alkotórészei a D csúcsokban lerakódva, fajsúly és szemnagyság szerint ülepszenek le. A leülepített iszap a medenczék fenekéig nyúló, külön-külön szellentyűvel ellátott, 200 mm. belvilágú, illetve átmérőjű szívócsöveken át a csőhálózat végén elhelyezett F iszapgyüjtő edényekbe szívatható bele. Ezek az edények vaslemezből készült hengerek és egyenkint 1800 mm. átmérőjűek és 2000 mm. magasak; alsó- és felső részükön önműködő zárószelepekkel vannak ellátva. A felső szellentyűtől csővezeték visz váltószellen­tyűn át a nyomócsővezetékhez, a melynek méretei megegyeznek a szívócsővezeték méreteivel. Ezen a csövön át nyomható ki az iszap az iszapgorczra. Ha a medenczék valamelyike iszappal már megtelt, akkor a medenczében lévő szívócső H elzáró szellentyűjét a СГ-vel jelölt összekötő csatornáig megnyitjuk és valamelyik iszaptartó vákuumszivattyúját üzembe helyezzük. Az edény ekkor a levegő eltávolítása után lassan teleszívódik, mire az iszaptartó alsó részében lévő szellentyű önmagától bezáródik. Ekkor a kezelő a váltószellentyűt átváltja úgy, hogy a kompresszorból sűrített levegő nyomúl az edénybe és az ott össze­gyűlt iszapot kinyomja az iszapgorczra vezető csővezetékbe. Ez a folyamat gyors egymásutánban mindaddig ismétlődik, míg a gyüjtőmedenczékből az egész iszap­tömeget el nem távolítottuk. Az ülepítőrendszerből a csordulókon elfolyó ülepített, tiszta víz az I. csator­nán keresztül jut а В gyüjtőkútba. Az eredeti tervek szerint az üzem biztossága érdekében két egymástól független, egyenlő méretű (egyenkint 16—16 ülepítő­medenczéből álló) rendszert létesítettek. A berendezés kezelése kevés munkaerőt, s az iszap eltávolítása is igen kevés üzemerőt kíván. Mivel az iszapot a berende-

Next

/
Thumbnails
Contents