Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje
40 Mivel azonban a nagytömegű iszap 10 km.-es úton nem ülepszik le, hanem a Körös vizét még a zúzómű alatt 70—80 km.-rel is használhatatlanná teszi: világos, hogy a folyó medre egy év alatt ilyen erős mértékben nem emelkedhetik, de 5—6 éven belül ez az emelkedés valóban bekövetkezhetik akár 50 — 60 kmhosszú folyószakaszon is. Érthető tehát, hogyha a zúzómű szennyvizei ilyen sokféle ós súlyos ártalmakat okoztak, a hatóságnak is erélyesen kellett föllépnie e szennyezés ellen, még pedig a nagyságához mérten megfelelő intézkedések elrendelésével. Hogy a zúzómű szennyvízében foglalt iszap csakis megfelelő nagyságú ülepítőberendezések útján tartható vissza a folyótól, az kétségtelen volt. Az azonban első tekintetre világos, hogy a szokásos méretű, s burgonyakeményítő-, vagy czukorgyárakban haszhálatos ülepítőmedenczeberendezések itt nem vezethettek czélhoz, a hol évenkint 80.000 m s súlyos (2-7 fajsúlyú) iszap ülepítéséről volt szó. Önként érthető, hogy ez esetben csakis olyan berendezés feleibetett meg a czélnak, a mely az iszapot nemcsak ülepíti, de egyszersmind állandóan el is távolítja, mert hiszen egy esztendei iszapmennyiség egy 8 m. mély, 10 m. széles és 1000 m. hosszúságú medenczét volna képes teljesen kitölteni, s 10 év alatt 10 ilyen medencze ttílnék meg.í : Hogy az iszap ülepítését milyen határig kelljen folytatni, azt előre nem lehetett megszabni. Folyóvizeink természetes iszaptartalma a képzelhető legnagyobb • eltéréseket röutatja. Aradon pl. a Maros-folyó vize több meghatározás szerint 300 —360 mgr. iszapot tartalmaz literenkint; Nagylak határában 170—190 mgr.-ot. Világos tehát, hogy 200 —300 mgr.-nyí iszap még természetes úton is juthat a folyóvízbe, tehát károsnak nem mondható. Viszont azonban kétségtelen az isi hogy a zúzómű iszapja más elbírálás alá esik, mint a természetes iszap, a melyet a folyóvíz magával hord. A természetes iszap finomszemcséjű, inkább csiszolt, gömbölyded szemecskékből szokott állni, s nem éles szemcsékből, mint a zúzott iszap. A szennyvíz iszaptartalmának ülepítésekor tehát kiindulópontúl azt vehetnők, hogy az ülepített szennyvíz révén a Körös folyó iszaptartalma ne növekedjék erősebben, mint amekkora átlagosan lenni szokott, tehát l.-enkint legföljebb 150—200 mgr. legyen. A kérdés rendezése közigazgatási úton meglehetősen sokáig tartott. Végre azonban a vízhasználat-engedélyező eljárás során a Rudai 12 Apostol Bányatársaság megkapta az engedélyt arra, hogy a bemutatott tervek szerint az iszapzagy ülepítésére szolgáló nagyszabású iszapülepítő és úgynevezett mammuthbagger-befendezést fölépítse. A szennyvíz tisztítóberendezés eredeti tervrajzát a 2. rajz szemlélteti. A vízhasználati engedélyező eljárás során bemutatott tervekhez csatolt műszaki leírás szerint a berendezés a következő: Az iszap ülepítésére két egymástól független, 16—16 drb., páronkint elhelyezett csúcsmedenczéből álló rendszer szolgál, a melyből a leülepített s fajsúly- és szemnagyság szerint osztályozottan ülepített iszapot csőrendszer segélyével, illetve a mammuthbagger-berendezés segítségével az iszapgorczra juttatják ki, míg a csordulókon tovább haladó, megtisztított, s iszaptól mentes vizet újból üzemi czélokra használják föl. Az egyes csúcsmedenczerendszerek hossza 70 m., szélességük 27 m., s minden medenczesor külön zsilippel zárható el a vízelvezető-csatornától.
