Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - V. Apró közlemények

90 nyílások elé, hogy a ki- és' berepülőket elfogják. Hol a szúnyogok nagy számmal telepedtek meg, a lakásokat kifüstölték. Sikeres küzdelmet folytattak a szúnyogok szaporodásának megakadályozására is. Feltöltötték a mélyedéseket és kisebb mocsarakat. A tengermelléki mocsarakba sós tengervizet vezettek. A folyók és tavak partját folyton tisztogatják s arra törekszenek, hogy az állóvizeket folyóvizekké tegyék. Megnyitják a mellékágakat, kitisztítják a patakokat és árkokat a vízinövényektől, algáktól. Továbbá a tavakat benépesítik halakkal, melyek nagy pusztítói a szúnyogok pondróinak és bábjainak. Nagy lecsapoló munkálatokat hajtottak végre, még pedig részben nyílt árkokkal részben alagcsövezéssel. A nyílt árkok fotytonos tisztogatásra szorulnak, mert a buja növényzet a nedves, meleg levegőn gyorsan eltömi őket; néhány hét elég egy-egy árok benövésére. Sokkal jobb a földalatti vízvezetés, melynek befektető költsége nagyobb, de alig kíván föntartást. A növényzetet és gizgazt, mely a szúnyogok búvóhelyéül szolgál, elégetik, rendesen előzetes petroleumföcskendezés segítségével. Hathatós pusztítást okoz a szúnyogpondrókban a vizfelszin petroleumozása, a víznek rézszulfátozása és larvaczid-dal való föcskendezése. A larvaczid fenol és porrátört gyanta keveréke s a legjobb szunyogpusztító szerül bizon3

rult. A larvaczidot vagy kiföcskendezik, vagy pedig az árkok fölé hordóban helyezik el s belőle lassan kicsepeg a vízfelszínre. Végül a nedves helyeket vízszívó növényekkel, minők az Eucaliptus globulus, napraforgó stb .> ültetik be. 2. A sárgaláz elleni küzdelem a mocsárlázéhoz hasonló módon ment végbe. A sárgalázt a Stegomia calopus nevű szúnyog csípése okozza. Ezidő szerint még nem ismerik azt az élősdít, melyet a nőstény Stegomia az ember vérébe olt, de Finlay kétségtelenül kimutatta, hogy a sárgalázt a Stegomia okozza. A Stegomia csakis meleg és nedves vidéken tenyészik, hol a hőmérséklet egész éven át 25—30° között van, míg az Anopheles a mérsékelt égövön is megél. Világosságon párosodik. Tojásainak megéróséhez melegvérű állat megcsipése szükséges. A tojásait éjjel rakja a házak közelében levő kevéssé tiszta vízfelszínre. 2—3 nap alatt a pondró kikél a tojásból, 7 nap alatt a pondróból báb, a bábból 2—6 nap alatt szúnyog lesz úgy, hogy a tojásból 11-15 nap alatt fejlődik ki az állat. A nőstény Stegomia csípése után 12 napra tör ki a sárgaláz. A gyermekek könnyebben lábolnak ki belőle, mint a felnőttek. Szérumot is használnak ellene s a beoltottak 20 napig nem fertőződnek meg. A sárgaláz 3—5 napi lappangás után nagy erővel tör ki; a test hőmérséklete 100—120 érveréssel 40°-ig emelkedik, majd 3-ad napra alább hagy s az ütőér csak 40-et ver. Kezdetben hideglelés, vagy csak egyszerű fázás gyötri a beteget; fej-, lábszár- és ágyékfájás áll elő. A nyelv megkisebbedik, meghegyesedik ; eleinte tiszta, később fehér bevonatot kap, kiszárad és megrepedezik. Hányás fogja el a beteget ; előbb a táplálékot hányja ki, majd epét és a gyomor vérzéséből eredő feketés anyagot; ez az ú. n. fekete hányás, a vomito negro. Az ürülék megfeketedik, a has fájdalmas lesz. A húgy fehérnyét tartalmaz, a vizelés ritka, megcsökken és meg is szűnik. 3 napra a szem és a bőr megsárgul; a bőr és száj sajátságos, nyers húsra emlékeztető szagú lesz. A sárgalázas felnőttek közül 20—30% hal meg. A visszaesés gyakori és súlyos következményű. A halál 4—8-ik napon következik be teljes eszméleten, de gyakran ájulás közt, mikor is a hőmérséklet a 4. naptól kezdve erősen meg-