Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje

35 nyilas. A zúzóműben a megzúzott ércziszapból foncsorozással és széreléssel veszik ki az aranyat. Az üzem menete a következő: A csillékben érkező aranytartalmú földet a zúzómű emeletén elhelyezett érczhányóra billentik ki, a melyről azután a zúzóműbe juttatják. A függőleges deszkacsatornákból az aranytartalmú föld folytonosan a zúzóba hull le, a melyben orgonasípok módjára egymás mellé elhelyezett hatalmas, 1—2 q súlyú vasdorongok (nyilak) mozognak le és föl; villamos hajtású fogazott áttétel váltakozva emeli őket föl és ejti le folytonosan. A fülsiketítő zajjal működő, rendkívül gyors, egymásutánban lecsapódó vasdorongok a kavarókkal mozgatott és forgatott földet egész tömegében igen finom, egyenletes porrá zúzzák szét, mire nagytömegű, sebes vízáram zuhog be és magával ragadja a kellőképpen megzúzott földet, a mely nyomban híg iszappá alakul és ilyen állapotban meglehetős gyorsan végigfolyik a foncsorozó vagy szérelő lapokon. Az aranytartalmú érczekben az arany kétféleképen fordul elő : telepekben tehát nagyobb tömegekben (kb. 3—400 gr.-os erektől kezdve, egészen nagytömegű tüskékig; a legnagyobb, eddig talált aranylelet a muszári 83 kg.-os tuskó volt); vagy pedig rendkívül finom porként az egész kőzetben elhintve. Az előbbi az n. n. termésarany, a melyet már a bányában kiszednek; az elhintett aranyport pedig a zúzóművekben kell kivenni a földből. A finom aranypor kitermelése többféle eljárással történhetik. A legelterjedtebbek közülök a foncsorozás és szerelés, továbbá a czianidlúgzás. A kristyóri zúzómű eddigelé csak a két előbbi eljárást alkalmazta. Az aranytartalmú földek szabad aranytartalma korlátlan, illetve nem határozható meg. Ellenben az elhintett aranypor mennyisége egy-egy kőzetfajban meglehetősen állandó; így pl. a Rudai 12 Apostol Bányatársaság telepein ez idő szerint földolgozott föld tonnánként átlag 6—8 gr. aranyat tartalmaz. Ennek az aranynak a kitermelése a kristyóri zúzóműben foncsorozással és széreléssel történik. A foncsorozás abból áll, hogy a zúzóműből sebes iramban elfolyó híg iszapos zagy 3 egymásután elhelyezett, egyenkint kb. 1—1-5 m

2 felszínű, foncsorral bevont lemezen fut le, melyen igen sekélyen szétterül, s a végigfolyása közben az aranyat a kéneső megköti. A szérelés veleje pedig az, hogy a zúzóból lefolyó iszapzagy a foncsorozólapokkal egyenlő nagyságú durva zsákszöveten folyik végig, a melynek durva szálai között az igen finom aranyszemecskék megakadnak. A foncsorozott lapokról az aranytartalmú foncsort időnkint leszedve, a kénesőt lepárolókban elűzik és visszamarad a nyersanyag; a szérelőkről pedig időnkint hasonlóképen gyűjtik össze a visszatartott aranyport. Mindkét eljárás meglehetősen kezdetleges, s átlag csak az aranytartalom 65—70%-át nyeri ki; tehát a gurabárzai telepen minden tonna elfolyó iszapzagyban még l'O—15 gr. arany van. A foncsorozással és széreléssel szemben a czianidlúgzás jóval tökéletesebben dolgozik, mert ily módon az érczből aranytartalmának 90—95%-át vehetjük ki. A foncsorozólapokról, vagy szérelőzsákokról elfolyó iszapzagynak a zúzóműben már semmi szerepe sincsen. A nemes fémtartalmától legnagyobbrészt megfosztott zúzott érez mint finom homokos iszap, vízzel elegyesen jut ki a zúzóból. A zúzóműnek a fentiekben ismertetett üzemmenetéből világos egyrészt, hogy a zúzómű meglehetősen nagymennyiségű vizet szükségei, másrészt pedig, hogy a zúzóműben földolgozott összes aranytartalmú föld, aranyának javarészétől (ton8*