Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

43 az átfolyásszelvényt tíz m

2-rel nagyítani. Várni kell tehát addig, míg a víz annyira leapad, hogy a gerenda kivevése áradást nem idéz elő a mosoni Dunában. Épúgy, mint ahogy az elzáráskor késni kell a betevéssel a túlságos vízszinlenyomás elkerülése miatt. Felemeléskor tehát le kell engedni a vizet legalább a beálló nyílástágítás felével, tehát 025 méterrel, lassú apadás esetén esetleg két harmadával 0-35 méterrel is. (14) m-res elzárógerenda 0-5 m nyílástágítást jelent, mert eloszlik hatása a két zsilipnyílásra.) Szóval a gerenda emelésekor legfeljebb 1-2—1*3 m vízrétegre számíthatunk. Említettem, hogy a két zsilipnyílásba felváltva kell a gerendákat betenni, így két-két elzárógerenda, például a 7. és 8., ugyanolyan magasságra ér fel. Felemeléskor természetesen az fog nagyobb ellenállást adni, a melyet magasabb felső vízálláskor vesznek ki, tehát ez esetben a 8. számú, mert azt akkor kell kivenni, mikor a víz mintegy -f- 30 m.-en áll, míg a 7. számút csak akkor, ha a víz már leapadt -)- 2'6 m.-re. A legnagyobb emelőerőt tehát 1*3 O'ő = l"8 m-res nyomómagassággal kellszámítani. Ez az eredeti képlettel ф = 2, F = 3 3 m

2, к = 0'5 m és a = 1-3 m értékek esetén kereken V = 12'0 tonnát adna a vízokozta ellenállásra, a felvonó erőre pedig E = 16-0 tonnát. "Az a könnyedség azonban, amelylyel a rácsos elzáró gerendát a vízből ki lebet emelni, arra indít, hogy ezt az értéket túlságos nagynak tekintsük. Nem valószínű ugyanis, hogy az elzárógerendának egész felső szine ütközik akkor, mikor a felette átfolyó vízsugarak iránya nagyon közel áll a vízszinteshez. Mennél mélyebben van a gerenda, annál kisebb az ütközésre merőleges vetület, mert a vízsugarak lefelé mind közelebb állanak a vízszinteshez Emeléskor az ütköző felszin növekedésével viszont a nyomómagasság csökken. Ennek a két értéknek természetesen olyan összefüggő értékpárja van, mely a gerendára legkedvezőtlenebb. E helyen nem kívánunk ennek meghatározásával foglalkozni s csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy a teljes gerendafelszint ütköző felszínnek számítva, a nyomómagasságnak legfeljebb csak felét számíthatjuk, vagy pedig a teljes nyomómagasság esetén csak a fél gerendafelszin fog ütközni. Mindezt azzal a tudattal tehetjük, hogy még így is túlzott biztossággal számítunk. Magának а ф tényezőnek eddig használt értékét is nagynak kell mondanunk, mert а ф = 2 értéket a kísérletek igazolták ugyan, de túlnyomó részben a tömör gerinczű tartók esetében. Már pedig a rácsozás és különösen a kapcsos gerenda eltávolítása olyan különbséget okozott a két szerkezet között, hogy ez а ф tényező, mely az ütköző test alakjától fiigg, a két esetben nem lehet egyenlő. Ezeknek a számszerűen ki nem fejezhető okoknak alapján tehát bízvást kimondhatjuk, hogy a nyomómagasság legnagyobb elméleti értéke 0-7 -)- 0'5 = í'2 m lesz és ekkor a vízokozta ellenállás nem fogja túllépni a 80 tonnát, az emelőerő pedig a 12-0 tonnát. A most használt emelőgép 8-0 tonnás. Ebből az önsúlyra, a gördülő és csapsúrlódásra, valamint a csigák ellenállására eső mintegy 3500 kg-ot levonva, a vízokozta ellenállásra csak mintegy 4 5 tonna marad. Ezt az ellenállást az előbbi számítás szerint már 0'6—0-7 méter magas tökéletesen bukó vízréteg esetén kapnánk, a mi annyit jelentene, hogy 1-80 1- 2'00 m. felső vízállás esetén már az emelőgép teljesítőképességének határára jutunk. Valószínű, hogy a tapasztalat ennek ellenkezőjét fogja mutatni és épen