Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

36 nő s a vízemésztés szempontjából csakhamar túlsúlyra jut a gerenda felett átbukó víztömeg fölött úgy, hogy az elzárógerenda felett ilyenkor még tökéletes bukással érkező vízszálaknak elég ferde irányt ad, hogy a fedőlapba, a felső gerinczlemezbe ütközzenek. Ugyanilyen ütést szenved a kapcsos gerenda övlemeze is. Hogy hol lesz ez az ütközés legnagyobb, arra az erőmérések megadták a feleletet, de hogy az ellentálló felszín mekkora, arra csak a 10. számú kísérletből lehet következtetni. Akkor ugyanis egyedül a kapcsos gerendát emelte az emelőgép s a legnagyobb ellentállás pillanatában a nyomómagasság megmérhető volt. Ezenfelül e kísérletkor az érkező víz sebességét is megmértem sebességmérő szárny segítségével. A nyomómagasság tehát a mérések adta 45 cm-es a vízoszlopmagasságból és az ugyancsak mérésből nyert Г8 m-es érkező sebességnek megfelelő y2 Je — —— elméleti nyomómagasság összegéből adódik ki. Ez a 10. rajz kísérletének esetébe^ к + a = 0-16 + 0-45 kereken 0'6 m. volt. Ha kiinduló képletünkbe már most ezt az értéket behelyettesítjük és а ф tényezőnek legkedvezőtlenebb ф = 2 értékével számítunk, ezt az egyenletet nyerjük : 1-8 = 2 X 1 X F X 0-6 amiből F = {J = 1-5 m

2, vagyis a kapcsos gerenda ebben az esetben annyi ellenállást adott, mint a mennyit egy 1'5 m

2-es olyan felszin adott volna, melynek síkja a vízszálakra merőleges. Az a körülmény, hogy a bemutatott kilencz kisérlet esetében a veszélyes helyzet a felső vízszinhez viszonyítva elég szűk határok között ingadozó távolságban keletkezett, arra a feltevésre adott alapot, hogy a kapcsos gerenda akkor is ugyanolyan mértékben járul hozzá az egész ellenálláshoz, mint mikor egyedül emeltük ki a vízből. Az az ellenállás, a mi a kapcsos gerendába ütköző víztől áll elő, ugyanakkora, akár van a kapcsos gerenda alatt elzárógerenda, akár nincsen. Általában tehát alapul vehetjük, hogy valamely elzárógerendának a kapcsosgerenda segítségével való felemelésekor megfigyelt vízokozta ellenállás egy részét a kapcsos gerenda előbb számított 1'5 m

2-es felszínébe való ütközés okozza. Az egész ellentálló felszínnek a másik részét az a felszin adja, a mit az elzáró gerendának ütköző felszíneiből kell kiszámítani. Természetes, hogy itt sem végezhetünk teljesen pontos számítást s alábbi eredményeink próbálgatással meghatározott számadatok s így csak megközelítő, bár elég pontos, értékek. Az ütköző felszin kutatásának folyamán ugyanis arra a meggyőződésre jutottam, hogy akkor, mikor a legveszedelmesebb helyzet áll elő, a vízszálak olyan ferde irányban érkeznek az elzárógerendához, hogy a kapcsos gerenda éppen a fél alaprajzi területet takarja el. Az elzárógerendába ütköző vízszálakra merőleges felszin pontos nagyságát nehéz megállapítani, mert azok közt a víszszálak közt, melyek a gerenda tetejébe в a függőlegesen álló homloklapba ütköznek, két egyforma irányú nincsen. Több kísérletkor a veszélyes helyzetben felvettem az átbukás szelvényét is. Feltéve,