Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

276 első esetben a csavarok szupradivergálók (fönt széthajlók), második esetben szuprakonvergálók (fönt összehajlók). A csavarszárnyak e kétféle mozgásának hatását egy 100 lóerejű vontatógőzösön próbálták ki, melynek részarányosán elhelyezett gépei voltak. A két csavarszárnyat fölcserélve és a gép forgásirányát változtatva, megvalósíthatták a fönt szétliajló és fönt összehajló csavarmozgást. A két csavar forgásszámát változtatva észlelhették, hogy minő hatással van ez a dolog a két esetben a hajó fordulására. A hajó helyzetét az útjában a parton elhelyezett két szextáns segítségével állapították meg a hajóról adott jelek alkalmával. Ha rí és n" a két gép forgásszáma másodperczenkint és l a hajó sebessége, akkor l megközelítően arányos az (rí -f- rí') összeggel, míg a fordulás a szögsebessége az (rí — rí') különbséggel úgy, hogy a fordulómozgás R görbület sugarát az képlet fejezi ki, hol к és k' tapasztalati állandók. Ha rí — n", akkor R = cr, vagyis a hajó egyenesben mozog, míg ha rí = (—

n"), a fordulás helyben történik. E két szélső eset között a fordulás sugara változtatható a forgásszám különbözősége szerint. A megtett kísérletekből kitűnt, hogy a fönt széthajló (szupradivergáló) csavarszárny-elrendezés jóval kisebb sugarú körben engedi meg a hajó fordulását, mint a fönt összehajló (szuprakonvergáló) elrendezés s ezért a vontatóhajókon a két csavarszárnyat fönt széthajló elrendezéssel alkalmazták. Aztán kísérleteket tettek a vontatott hajók alakjára vonatkozóan, még pedig kétféle hajótipussal. Az egyik tipus a margotat, mennek metszetei a vízvonalban (főleg csekély bemerülés esetén) az ép négyszöghöz hasonlítanak, míg a másik tipus a tengeri hajók módjára gondosan tanulmányozott ós szerkesztett vízvonalú, elől csúcsban végződve. A kísérletek azt mutatták, hogy a tengeri hajók mintájára készült vontatott hajók jóval kisebb ellenállást fejtenek ki, mint a margotat-tipusú hajók s épen ezért a sárhajók részére az előbbi alakot fogadták el. (Annales des Ponts et Chaussées, 1913. III.) 6. A vízikos-szerű ütés elmélete. A vízierőtelepek üzemében oly fontos szerepet vivő vízikos-szerű ütések elméletével főként Zsukovszky (1. az Annales des Ponts et Chaussées 1907. évi I. füzetét) és Alliévi (1. az Annales 1913. évi III. füzetét) foglalkoztak. A dolog ma már meglehetősen tisztázott, bár a fejtegetések a jelenség bonyolódott voltánál fogva nem egyszerűek. Újabb időben Alliévi-nek sikerült derékszögű tengelyrendszerbe vonatkozásba hozni a vízikosszerű ütés jelenségének tényezőit s ezt a grafikont az Annales des Ponts et Chaussés 1913. évi III. füzete közli.