Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - IV. Csizinszky László: Drótfonatos duzzasztógátak

252 ban számításba véve a fenyőfa értékét és a gyors rothadás miatt szükséges gyakori megújítás költségét, ennek a fentartása is drága, tehát végeredményben ez is költséges. E tapasztalatok késztették a máramarosszigeti m. kir. kultúrmérnöki hivatalt arra, hogy nem keresve költséges megoldást, mégis valami jobb építőanyagot alkalmazzon. Első tekintete az itteni terméskőre esett, melyből igen szép, jófelfekvő lapú darabokat könnyen lehet fejteni, azonban nem fagyálló (gyengébb kárpáti homokkő), az 1—2 helyen előforduló trahit pedig a tengelyen való nagy szállítótávolság miatt vízi építkezésre drága. A terméskövet tehát el kellett ejteni. Második építőanyagnak kínálkozott a beton, melyhez szükséges kavics mindenütt a helyszínén van, de jó kvarczhomok csak a Tiszában található; ellenben a mellékfolyókból jó minőségben és olcsón még mosással is alig nyerhető (a Nagyág folyó völgyében levő toronyai állami közúti híd építéséhez a homokot a 78 km.-re levő Tiszából szállították.) A beton tehát szintén drága. A drótművekkel szerzett kedvező tapasztalatok érlelték meg azt a gondolatot, hogy duzzasztógátat is csináljunk ebből az anyagból. így épült meg 1910-ben a técsői és 1911. évben a rozáliai drótfonatos duzzasztógát. Bár e művek nem valami nagyszabású építmények, mégis a megadott egyszerű viszonyok közt megfelelnek, olcsók s ezért ismertetésüket helyén valónak tartjuk. 1. A técsői duzzasztógát. Técső koronavárost egész hosszában átszeli a Técsőpatakból kiágazó malomárok, mely a lakosság házi vízszükségletét is ellátja, tűzvészkor pedig az oltáshoz szükséges vizet szolgáltatja, egyúttal felveszi az utczák csapadékvizét is, tehát a község lakóinak létérdeke kívánta, hogy a malomvízhasználat megszűnése után is gondoskodás történjék az állandó vízbevezetésről és a vizi művek fentartásáról. Mivel pedig az állandó lejárók hiányában a lakosság a partokat folyton rongálta, azért az elöljáróság elhatározta, hogy az egész vízvezetőárkot kitisztogatja és a rongálásnak legjobban kitett szakaszt kiburkoltatja. Mind az árok kitisztogatására és kiburkolására, mind a beeresztőzsilipre vonatkozó tervet még a sátoraljaújhelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal készítette el 9803 korona 76 fillér költségelőirányzattal. E terv felölelte 2750 m. hosszú ároknak kitisztogatását (l'O m. fenékszélességgel és 1 : l hajlású oldalrézsükkel), 1640 m. hosszú árokszakasznak válogatott folyamkővel való kiburkolását és a tölgyfa beeresztőzsilip megépítését (a nyílás szabadszélessége 1'10 m., magassága 0-35 m., küszöbmagassága 106'45 m.). De nem tartalmazta a később javasolt rőzseduzzasztógát költségét, mivel a tervkészítés idejében (1901. évi október havában) még állott a régi duzzasztómű. Azonban a patak árvizei nem sokára ezt is teljesen elsodorták és ennek következtében a Técső patak kisvizéből éppen a legnagyobb szárazság idejében, a községbe alig jutott valami, viszont a megfelelő, szabályozható beeresztőzsilip hiányában az árvizek annál akadálytalanabbul árasztották el a község belsőségeit. Az építendő új rőzseduzzasztógát méreteit a sátoraljaújhelyi hivatal a következőkép állapította meg: koronájának hosszúsága 51-0 méter, koronaszélessége 3'5 m., koronamagassága 107'20 méter, oldalrézsüinek hajlása 1:1. Azonban nem tekintve a rőzsegátaknak fentebb felsorolt bajait, a czélnak itt még kevésbbó felelt volna meg, mivel éppen száraz időben, kisvízállláskor aránylag sok víz csorog el a rőzsegát hézagjain, a mi a kisvízmennyiségű Técső patak esetében nagyon is fontos. Ezen kívül nem szabad elfelejteni, hogy