Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

235 A mozgatható hidak gyors és egy emberrel való kezelhetőségének elérésére figyelembe jöhet a Hollandiában és ma már Németországban is modernizálva használatos kiegyensúlyozott himbálóhíd-szerkezet, mely a zsiiipfők felett alkalmazva 100 m. nyílással és 35 m. szélességgel teljesen készen mintegy 12.0C0 K-ba kerül. Nagyobb nyílásokra már a Scherzer-féle gördülő csapóhidak jöhetnek szóba. A gazdasági hidakra vezető feljárók mint kavicsolt közutak épülnének, emelkedésük maximumban 4% lenne, minimumban 10— 20 m. megengedhető sugárral. Az oldal- és zsilipcsatornákkal elvágott birtoktestekhez 4—6 m. széles párhuzamos utak vezetnek. A Sajó folyónak felduzzasztása és a kétoldali gátak felépítése következtében a legelő jószágnak természetes itatóhelyei megszűnnek, a reá alkalmas helyeken tehát marhaitatók készülnek. Ezek oly feltöltött platókból állanak, melyeknek koronája 0'3 m.-rel a duzzasztott víz szine alatt van. Az itatókhoz való hozzájutást fel- és lejáró feltöltések közvetítik. E feljárók alatt a lecsapoló árkokat kész drótbetétes betoncsövekből álló csőáteresztők helyettesítik, illetve kötik egymással össze. A tervezet keretében a hajóknak hirtelen jégzajlás és árvíz esetén való biztos elhelyezéséről, valamint a víziforgalom előmozdításának érdekében is történt gondoskodás. A tiszai kitorkolás közelében, a tiszaszederkónyi oldalcsatorna I. sz. bögéjében 10 m.-rel mélyebben kikotort 600 m. hosszú téli kikötőt, továbbá egy hajó hosszának megfelelő rakodó és egyenlő oldalú háromszögű hajófordító helyet terveztünk. A zsiliputócsatornákban 150 m. hosszú szakaszt 10 m.-rel ugyancsak mélyebbre terveztünk, hogy a hajók hirtelen bekövetkező jégzajlás és árvíz, tehát a duzzasztás szünetelése, vagyis alacsonyabb vízállások idején oda bemenekülve alkalmas menedéket találjanak. Ugyanezt a czélt szolgálja egész hosszában a zsolczai oldalcsatorna [is. Miskolcz város közvetetlen közelében északról virágzó ipartelepek, keletről a Sajó partja, délről a miskolczi vásártér és nyugatról a Máy. ú. n. gömöri pályaudvara között téli kikötőmedenczét terveztünk, mely egyúttal forgalmi és kereskedelmi kikötőül fog szolgálni és a szükséghez képest továbbfejleszthető. Egyelőre a kikötő csak 20— 25 hajó befogadására alkalmas medçnczébôl állana, mely a kisvíz szine alatt 2-2 m. mélységben 40 m. fenékszélességű, 400 m. hosszú és 1:15 oldallejtőjű. A bejáró csatornát 100 m. fenékszélességgel és 1 : 1'5 hajlású oldallejtőkkel terveztük. Közvetetlenül a bejáró csatorna mögött az egyik oldalon hajófordító öböl épül, melynek egyik rézsűje 1:10 hajtásban a hajók javítására, illetve kihúzására szolgál. •л) Épületek. A hajózózsilipek és duzzasztógátak kezelésére minden vízlépcsőnél két állandóan alkalmazott kezelő szükséges. Részükre mind a hajózózsilip, mind a duzzasztógát közelében egy-egy lakótelepet terveztünk. Egy ilyen lakótelepen épül a kezelő lakása (1. a 7. sz. rajzot), gazdasági melléképület, kút és sütőkemencze. A kezelő lakása tágas [szobából, konyhából, kamarából, előtérrel kapcsolatos pinczehelyiségből s egy kis padlásszobából áll. A duzzasztógátak mellett, leszedhető alkotórészeik, a tűk (táblák) és egyéb gépek, valamint eszközök számára szükséges tárakról is gondoskodni kellett. Mivel a vízlépcsők egymástól való távolsága átlag csak 4 kilométer és az egész vonal telefonvezetékkel lesz ellátva, elegendő minden 3—3 lépcsőre terjedő