Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

2 i Amint Bogdánfy maga megjegyzi, a táblázatnak egyik hiányossága, hogy nem tartalmazza a viszonyos esés kategóriáit. De az] esés többó-kevésbbé a medencze kiterjedésével függ össze olyformán, hogy a vidék jellege szerint a kisebb vízgyűjtő rendesen meredekebb, mint a nagyobb. Kivételes esetben, enyhe lejtésű hegyvidéken, a lefolyás-tényezőket megfelelően csökkenteni kell. A folyómedrekben lefutó maximális másodperczenkinti vízmennyiség formulái közül Bhiza, Köstlin, Kresnick, Lauterburg, Tszkovszki és a bajor vízrajzi osztály formuláit említhetjük. Mindezeket a formulákat azonban mi nem használhatjuk, mert a formulában foglalt értékek nem felelnek meg a mi viszonyainknak. A lefolyó vízmennyiség helyes megállapítása czéljából először is a vízgyűjtőterületet kell osztályoznunk, még pedig nem csupán magassági fekvés, a talaj kötöttsége, a vízgyűjtőterület nagysága, hosszúsága szerint, hanem a talaj hajlása szerint is. A helyett azonban, hogy a formulába a talaj esését felvennők, czélszerűbb, ha mi az esésből mindjárt kiszámítjuk, hogy a felszínen mily sebességgel folyik a víz, egy óra alatt mennyi utat tesz meg és a vízgyűjtőterület legtávolabb fekvő helyéről mennyi idő alatt érkezik le a gyülekezés helyére ? A leérkezés idejének megállapítása már a számításba bizonyos mértékben a terület alakját is bevonja. Ugyanoly kiterjedésű és ugyanoly esésű területen is, ha a vízgyűjtőterület alakja hosszúkás, a ^ leérkezés ideje nagyobb, mint félkör vagy legyezőalakú területen. Ennek az osztályozásnak egyik haszna az, hogy egyes esetekben a csapadék lehullásának és az árhullám tetőzésének idejéből a leérkezés ideje tapasztalati úton számítás nélkül megállapítható. Ez esetben maga a vízgyűjtőterület ad magáról kimerítő felvilágosítást. Másik haszna pedig az, hogy a leérkezés idejéből w-ből, mindjárt megállapíthatjuk az esőnek azt a t tartósságát, a mely eső nyomában előbbi fejtegetésünk alapján a kérdéses vízgyűjtőterületről a lefolyó víz mennyisége a maximumot eléri. Ha a lefolyó víz mennyiségét, illetőleg legnagyobb értékét, a lehulló csapadékból akarjuk megállapítani, első sorban tudnunk kell, hogy a lehulló csapadéknak hányad része fog a föld felszínén lefolyni. A lefoljás százaléka, a mint előző fejtegetéseinkből is kitűnik, nemcsak a különböző területeken különböző, hanem egy és ugyanazon területen is az évszak, illetőleg a meteorológiai helyzet szerint változó. Az alábbiakban a lefolyás százalékát tehát nem általánosan állapítjuk meg, hanem a kora tavasz ós a késő ősz amaz eseteire vonatkozóan, a midőn a legnagyobb lecsapódást megelőzőleg a talaj bizonyos mértékig átázott és a levegő' párával telítődött. A bajorok úgy találták, hogy az esetben, ha a rövid ideig tartó nagy lecsapódást előkészítő esők előzték meg, az egy óra alatt lehulló csapadóknak 100%-a

r a négyórásnak 60%-a, a 100 órásnak 28%-a folyik le. A bajorok csupán a hegyés dombvidéket választják el egymástól, azonban az egyes vízgyűjtőterületek talajának különböző összetételét, vízeresztő vagy vízálló tulajdonságait tekintetbe /

л

о , 0-8 \ nem veszik és a lefolyás százalékát у = j^yj formulával határozzák meg. A mi vízrajzi osztályunk a Bégába ömlő Gladna-patak vízgyűjtőjén, a Szernyemocsár területén és a Ferencz-csatorna környékén 1903—1910. évig behatóan tanulmányozta a vízálló hegyvidék, a hegyekkel beszegett vegyes talajú domb-