Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

231 E csatorna felső részén fekszik a 8. sz. csege, melynek alsó fejével kapcsolatos, minimális szerkezeti magassággal megtervezendő vasúti áthidalás. Ezzel az oldalcsatornával a kapcsolatos VII. és VIII. sz. böge olcsóbban létesíthető, mint a Sajóhíd emelésével. A harmadik oldalcsatorna megkerüli a budapest-kassai állami közút miskolczi Sajóhídját, mely kőhíd oly alacsony, hogy teljes újjáépítése válnék szükségessé. E csatornával közvetetlenül a híd alatt fekvő, hajózásra alkalmatlan folyószakaszt is ki lehet az útvonalból kapcsolni. A többi oldal- és zsilipcsatornák 500—tlOO m. hosszúak és éles kanyarulatok átvágásával a hajóutat megrövidítik. A zsilip- és oldalcsatornák összes hossza az egész hajózóút hosszának 40%-a. A belvizeknek, az összegyülemlő szivárgó vizeknek a zsilipcsatornák alatt való elvezetése beton- és vasbeton-szerkezetű bujtatok segítségével történik. A tiszaszederkényi oldalcsatorna felső torkolatánál kisebb zárómü készül, melynek az a rendeltetése, hogy a Sajó nagyvizének, a zajló jégnek a csatornába való behatolását megakadályozza és a csatornából való vízleeresztés lehetséges legyen. Az alsózsolczai oldalcsatorna alsó torkolatánál is hasonló, de nagyobb méretű, kétirányú elzárásra szerkesztett mű a csatornába való árvízbehatolást, továbbá télen a csatorna vizének leszaladását s így az ott tervezett kompközlekedés fennakadását van hivatva meggátolni. Mindkét elzárás betonfalazattal s vasszerkezetre támaszkodó tűsberendezéssel történik. S) A vontatóúti- és vízfogógátak, a lecsapoló árkok és müépitményeik. A duzzasztott vízszint, mint már említettük, gazdasági okokból, vagyis a bögék számának csökkentése végett általában úgy állapítottuk meg, hogy a bögék alsó szakaszain a partokat többé-kevésbbé elborítja. A térszín fölé duzzasztott víz határolására, illetve elterülésének megakadályozására vízfogógátak készülnének, melyeknek egyike egyszersmind vontatóútul is szolgál. A vontatóúti gát az állóvízi duzzasztás felett I/O m. magasságú, 4 0 m. szélességű ; hosszanti irányban a böge alsó szakaszán a koronája vízszintes, oldalrézsűi 1 : 2 hajlásúak. (L. a 6. számú rajzot). A vízfogógát koronaszélessége 3 0 m., rézsűi 1 : 2 hajlásúak. Koronája az állóvízi duzzasztás szine felett 07 m. magasságban van és a böge alsó részén hosszanti irányban vízszintes (L. a 6. sz. rajzot.) A hosszabb bögékben, melyek felső végén a gátkorona a tényleges duzzasztás hatása következtében a vízszin felett 0-5 m.-re van, a vontatóúti, illetve vízfogógát koronamagasságát úgy állapítottuk "meg, hogy mindenütt legalább 0'5 m.-re legyen a duzzasztott víz szine felett, tehát ez esetben a gátak koronája a vízszintes szakasz fölött a tényleges duzzasztott vízszinnel párhuzamos, enyhe emelkedésben lesz. Ha a víztartó töltések építésekor a lecsapoló árok és a töltések mentén nyitandó anyaggödrök nem szolgáltatnának töltésépítésre alkalmas anyagot, a töltéseket vagy agyag-, illetve betonmag (ék) vagy mésztejöntés alkalmazásával teszszük vízállóvá. A víztartó gátak vízfelőli rézsűit a külön e czélra tervezett padkára ültetendő sás vagy nád védi a hullámverés, illetőleg az elhabolás ellen.