Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

8 nál a víz minden reggel felárad, estére leapad. Ezt a jelenséget Saussure úgy magyarázta, hogy az Arvet tápláló glecserek napközben jobban olvadnak, mint éjjel s a nappali víztömeg körülbelül 12 óra alatt hajnalra érkezik Carougeba. Némely esetben a hó olvadása is így megy végbe. A Berettyó és a FehérKörös vízgyűjtőjének síkföldi részén 1893. február második felében a hőmérséklet nappal 7° Celsiusra emelkedett, éjjel pedig a 0 fok alá szállott; a hegyekben a hóolvadás meg sem kezdődött, a síkságon és a szelídebb dombvidéken is csak nappal olvadt a hó. A folyón mindennap külön-külön árhullám vonult le, a mely a különböző helyeken, a távolsághoz mérten reggel, délben, este stb. érte el tetőpontját. A Berettyón Pocsajnál 1893. február 14-től 18-áig a reggeli vízállások 30—60 cm.-rel magasabbak voltak az esteli vízállásoknál. Később, midőn az egész vízgyűjtő területen egyaránt olvadt, a különböző helyekről különböző idő alatt leérkező vízrészecskék egységes árhulámmá verődtek össze és a hőmérséklet változásából eredő ingadozások az árhullámon nem voltak felismerhetők. A hőmérsékletnek nagy hatása az olvadás menetére már érthetővé teszi, hogy a tavaszi árvíz nagysága nem csupán a vízgyűjtő területre lehulló téli csapadék mennyiségétől, hanem az olvadás mikéntjétől is függ. Ha télen sok hó halmozódott is össze, de az tavaszszal lassan, egyenletesen olvad, vagy ha a hóolvadást éjjeli lehűlések, fagyok szakítják meg, a nagy mennyiségű hóból kisebb árhullám keletkezhetik, mint gyors olvadás esetén a kisebb mennyiségű hóból. Legveszedelmesebb a helyzet, ha a télen felhalmozott hótömeget hirtelen meleg esők mossák el. A Körösök és a Berettyó vízgyűjtőjén az 1889—1890. évi téli csapadék a 10 éves átlag alatt maradt, mégis mindenik folyó egyszerre hirtelen feláradt. A Sebes-Körösön Nagyváradnál jan. 24-én 320 cm., a Fekete-Körösön Xagyzerindnél január 25-én 695 cm., a Fehér-Körösön Kisjenőn jan. 26-án 638 cm., a Berettyón Berettyóújfalunál jan. 26-án 387 cm.-rel kulminált az árvíz. A gyors és rohamos olvadásnak az volt az oka, hogy 1890. jan. 23 án egyszerre hirtelen felmelegedett a levegő és a meleg esők még a hegyek között is elmosták a havat. A hó alakjában lehullott csapadék vízmennyisége ritkán határozható meg egész pontosan. Nagyobb hőmérsékleten, közel az olvadás fokához általában a hó jobban van vízzel telítve, mint erős hideg esetén, a midőn a jégkristályok szilárdak, a nyomásnak jobban ellenállának és a hóréteg lazább. Schreiber 26 mérésből úgy találta, hogy átlagban 16 mm. vastag hóréteg ad 1 mm. csapadékot, úgy azonban, hogy a legsűrűbb hórétegből 6'6 mm., a leglazább hórétegből 34 mm. vastag réteg adott 1 mm. csapadékot. Hellmann Sziléziában és Poroszországban 10—12'5 mm. vastag hórétegből kapott 1 mm. csapadékot. Nálunk is általában az utóbbi adatot fogadják el az átlagszámításokhoz. A hó alakjában lehullott csapadéknak általában csak egy része tározódik el tavaszig. A leesett hó egy része, ha a hőmérséklet változó, elolvad, egy része elpárolog. A megmaradt hóréteg összetömörül. A felszínen megolvadt hónak a vize átjárja az alsóbb rétegeket és átalakul jeges hóvá, a melyből egy köbméter súlya nem 100 kg., hanem 80Э—910 kg. A hó olvadása általánosságban nagyobb körre kiterjedő és huzamosabb ideig tartó jelenség, mint az esőzés; azért a síkföldi folyók tavaszi árhulláma nemcsak nagyobb, de tartósabb is, mint a nyári árhullám. A nyári árhullámot