Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

ИЗ A bójalángok éjjel-nappal állandóan égnek és a négy tömlő gáztartalma a láng erősségéhez mérten 3—7 hónapra elegendő. Az aczetilént a balboai műhelytelepen állítják elő. A világitó tornyok fényerőssége az irányok hosszához és a jelzés fontosságához mérten 2500—15.000 gyertyafény között változik. Legerősebbek a bejáratot jelző tornyok lámpái, melyek fénye 13—18 tengeri mértföldnyire ellátszik. A világítás valamennyi jelzésben fehér, és zavar elkerülésére az irány- és mederjelzőket más-más rendszer szerint és eltérő időközökben felvillanó, illetve eltűnő fény különbözteti meg egymástól. A csegéket és a velük szomszédos területeket négy sor villamos lámpa világítja, melyeket 9 m. magas vasbetonoszlopok tartanak. A középső falon a lámpák egykarúak, az oldalfalakon kétkarúak. (48. kép.) A lámpák erősségét és elhelyezését terjedelmes kísérletek alapján állapították meg, különös figyelemmel arra, hogy eléggé erős, szórt fényt adjanak, s a hajókalauzok elől mégis takarva legyenek, hogy a kalauzok a meder- és irányjelzőket kivehessék. A kísérletek eredményéhez képest 400 wattos Tmj^rsfew-lámpákat alkalmaztak, melyeket ellenzőkkel felszerelt vasbetonsapka borít. Az oszlopok a kamara két oldalán felváltva 15—18 m.-re vannak egymástól. A csegék belső világítása kiterjed a gépkamrákra és a hozzájuk vezető alagútszerú folyosókra, melyekbe a lebújó aknák üvegfedelén, illetve a folyosókat fedő betonréteg beüvegezett nyílásain a nappali fény is beszűrődik. A világítóáram váltakozó, 25 periódusú és 110—220 volt feszültségű. Mindenütt nagy keresztmetszetű rézdrótokat használtak a legjobb minőségű szigeteléssel. A vízerőtelep. A Gatun-tó árapasztója mellett vízerőtelep épül (1. a 4. és 9. sz. helyszínrajzot), mely a csegék, a műhelytelepek, a szárazdokkok, a széntelep, az erődítmények, a villamos erőre átalakítandó Panama-vasút és a csatornazóna városai és telepei számára fogja a villamos munka- és világítóáramot szolgáltatni. Egyelőre 3 generátort állítanak fel, a melyek együttvéve 6000 kilowatt energiát fejlesztenek; a telepet azonban úgy építik, hogy még három 2000 kilowattos egységgel megtoldható. Az évi átlagos vízszinkülönbség az árapasztónál 22-5 m. és az alvíz szine 2-4 m.-re van az Atlanti óczeán középszine felett. A telep legnagyobb vízszükséglete mintegy 7%-a a Gatun-tóba ömlő legkisebb vízmennyiségnek és a tó — mint azt a 66. lapon láttuk — mindig elegendő vizet tároz a turbinák táplálására. A telepet egyébként nagyfeszültségű vezeték köti össze a mirafloresi gőzerejű generátorteleppel, mely eddig az építőhelyek és műhelyek egy részét látta el villamos erővel és hadászati szempontból is annyira kibővítik, hogy teljes tartaléka legyen a gatuni vízerőtelepnek. Az áramszolgáltatás folytonosságának biztosítására a fejlesztőtelepet a munkaközéppontokkal kettős távolsági vezeték köti össze. A turbinákhoz vezető táplálócsövek a Gatun-gát testében fekszenek, 105 m. hosszúak, 32 m. az átmérőjük, 1 cm. vastag aczéllemezekből vannak összeszögecselve és rozsdásodás, valamint a földnyomás ellen 30 cm. vastag betonréteggel fedvék, melyet Z vasak fognak a csőhöz. A Francis-féle álló tengelyű turbinák perczenkint 250 fordulattal járnak 8