Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

103 rát elzárhassák, szóval, hogy a, csatorna üzemképességét minden eshetőség ellen biztosítsák. Mind a három csege felső végén, mind a két ikerkamara számára van ilyen védelmi berendezés, melyet a csege előterében a legfelső kaputól mintegy •60 m.-re helyeztek el. (19. rajz.) Az elrendezés konzóltartós forgóhíd, mely rendes körülmények között a a kamarával párhuzamosan az oldalfalon nyugszik. Használatba vételekor az oldalfalon lehorgonyzott csap körül a kamarán keresztbe fordítják, tartókat eresztenek le róla a fenéken beépített küszöbhöz s a tartókon kerekeken legördített táblákkal a kamaTát elzárják. Mivel a kapú áttörése esetén a 33 m. széles csegében 15 m. magas vízoszlop rohan le 7 m.-es sebességgel, a tervezéskor a híd méretezésére és bírósagára különös gondot fordítottak. A híd maga két függőleges konzóltartóból áll, melynek karjai nem egyenlő 'hosszúak. A hosszabb, 49 m.-es kar hordja a gát alkotó részeit, azaz a gáttartókat, a táblákat és a víznyomás felvételére hivatott vízszintes tartószerkezetet, a TÖvidebb kar pedig az ellensúlyt és a reá állított gépházat. (Lásd a VI. táblát.) A forgócsapot betonba ágyazott erős talpöntvényen nyugvó lencsealakú mangánbronztárcsa alkotja, melyet két, vasgyűrűvel övezett kemény aezéltárcsa fog közre. E hármas tárcsán iil a híd kereszttartóihoz erősített öntvény. A csap körül 4'8 m. sugarú körben, a hídtartók alján 8 kerék támasztja a hidat forgatás közben a szél felborító ereje ellen. Rendes körülmények között, azaz a mikor a híd két karja minden irányban egyensúlyban van, a kerekek nem futnak a sinen, hanem közvetetlenül fölötte szabadon állanak. A rövidebb karon az ellensúlyt 532 m

8-es betontest és a rajta álló gépház alkotja. A betonban üregeket hagytak és a beléjük rakott nyersvassal végezték a híd teljes felszerelése után a pontos súlykiegyenlítést. A gáttartók a hosszabb kar alsó szélén csapszegeken lógnak és a híd alá vízszintes helyzetbe vannak felhúzva. A kamara elzárásakora vízfolyás reakczióját, majd a táblákra eső hidrosztatikus nyomást, a leeresztett gáttartók alsó végén a küszöb, felső végén a hosszanti tartóhoz erősített vízszintes rácsos tartó fogja fel és viszi át az oldalfalakra. A híd hosszabb karjának felső öve vízszintes, az alsó a kar szabad vége felé emelkedő. A rácsozás Warren-tipusú, a gáttartók felfüggesztéspontjain másodrendű csomópontokkal. Ez a rendszer a vasszerkezet súlyát valamivel növelte ugyan, de minthogy a függőleges rácsrudak ebben a rendszerben nem a főrácsozáshoz tartoznak, valamennyi azonos szelvényű és méretű, a mi a hozzájuk kapcsolt tagok szerkezetét és megerősítését is egyszerűsítette. A függőleges rácsrudak az emelkedő alsó öv alá nyúlnak és alsó végükön hordják a vízszintes rácsos tartót. Ennek az a jó oldala, hogy lia a vízszintes tartó a víz nyomása alatt kihajlik, a függőleges rácsrudaknak csak az alsó öv alá eső része szenved hajlítást. A felső öv a híd közepe fölött és az egész rövidebb karon csuklósan összefűzött tagokból áll. A forgócsap fölött összefutó két ferde rácsrúd hajlása eltérő s úgy van megválasztva, hogy mindkét karról egyenlő reakczió essék a forgócsapon nyugvó kereszttartóra. A kereszttartók szintjét az elzárótáblák magassága szabta meg. A táblákat ugyanis a vízszintes helyzetbe felhúzott gáttartók fölött a kereszttartók alsó élére