Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

97 nagyobb Vio mm.-nël. A beigazítás után az ideiglenes csavarok egy részét kiszedték és a bélés és öntvény között maradt űrt a csavarlyukakon át 1 -2 m.-es közökben folyós babbitt-érczczel kiöntötték. Az öntést megelőzően forró levegőt nyomtak a kitöltendő térbe, hogy az öntéskor robbanást okozó gőzök keletkezését megakadályozzák. A kapuszárny at a beakasztás után a küszöbhöz hajtották és pontosan abban a hetyzetben rögzítették, a melyet csukott állapotban foglal el. Ezután a forgóoszlop öntvényeihez lazán odacsavart bélésdarabokat szorosan a kapusarok bélése alkotta homorú felszínhez illesztették s ebben a helyzetben rögzítették. A rögzítés egyrészt a lazán beillesztett végleges csavarokkal, másrészt a meghoszszabbításukban beilesztett ideiglenes feszítőcsavarokkal történt {41. rajz). E feszítőcsavarok ellenkezően emelkedő csavarmenettel készültek, orsójuk a végleges csavarok végére ráhúzott kettős csavarmenetű anyába nyúlt, fejük pedig az öntvény ellenkező síkjára támaszkodott. A csavaranya forgatásával a bélésdarabokat pontosan beigazíthatták. A rögzítés után a bélés és öntvény közötti rést a már leírt módon babbitt-érczczel kiöntötték. A bélésdarabok beigazítását mindig a kora reggeli órákban végezték, a mikor a szárny minden részének közel egyenlő volt a hőmérséke. Az ütközőoszlopon a bélés beigazítását a két kapuszárny csukott helyzetében szintén úgy akarták végrehajtani, mint a forgóoszlopon, de a szárnyak szélessége kora reggel is annyira változott, hogy a két szárny felső sarkát lehetetlen volt hosszabb időre helyesen összeértetni. Legpontosabbnak bizonyult az az eljárás, hogy a becsukott szárnyakon csak a legfelső és legalsó bélésdarabokat rögzítették a helyes érintkezésnek megfelelőleg, azután a kapút félig kinyitották és a többi bélésdarabot a felső és alsó után drót mellett igazították be. A rések kiöntése után a kaput becsukták és az esetleges egyenetlenségeket lecsiszolták. A szerelés utolsó részét alkotta a szárnyak alján és a küszöbön a fabélés felerősítése, a levegőkamrák kibetonozása, a vízzárás próbája, a járó elkészítése, a szivattyúk felszerelése és végül a festés. Itt említem meg, hogy a kapúfülkéket úgy alakították, hogy a kapúszárny 30 cm.-rel mélyebben fekszik a fülkébe az oldalfal síkjánál. Ezt is a Sault St.Marie csegénél szerzett tapasztalatok alapján állapították meg így a kapúk biztossága érdekében. A kapúk szerelésén 5000 ember dolgozott, 5,700,000 szögecset vertek be légnyomással, a miből a legnagyobb munka idején 660,000 esett egy hónapra. Az összes kapúk vasanyaga a szivattyúk és gépek nélkül 57,552 t. Ezen felül még 2100 t vasalkotórészt szereztek be tartalékul, hogy szükség esetén két teljes szárnyat azonnal szerelhessenek. A kapút mozgató gépezet. A Panama-csatorna óriás méretű kapúinak mozgatására a gyakorlatban erre a czélra elfogadott tipusok egyikét se találták alkalmasnak, mert a nagy méretek olyan szerkezetet kívántak, a melynél a mozgató erő a mindenkori ellenállással lehetően arányos, már pedig ezt az eddigi ilynemű berendezések egyike sem biztosítja. 7 41. kép. Csavar a vasbélés beigazítására.