Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - V. Bucz A.: A mély lápföldek lecsapolása, fordította: Csizinszky László

.231 A faduda készítését négy különböző bosszúságú deszkával kezdjük meg (1, 2, 3, 4 m.) ; hozzájuk csatlakoznak a többi egyenlő (4 méter) hosszú deszkák. Ha a vezetéknek állványokon nyugvó, mintegy 20 m. hosszú első szakasza három oldalon elkészült, akkor e darabot az állványokról leemeljük és megfordítva reájuk teszszük úgy, hogy a fenékdeszka alulra kerüljön. Ezután egy munkás az oldaldeszkákba minden 50—100 cm.-re két-két, egymástól 10 cm.-re eső bevágást fűrészel és egy másik munkás rövid erős késsel a befűrészelt részt 1/

3—1 cm. mélyen kimetszi, aztán reászegezzük a fedődeszkát. Erre körülbelül a 20 méter hosszú kész vezetéket az eredeti helyzetébe visszafordítjuk, előre huzatjuk és az állványokról lelógatjuk. A három oldalfal további készítése úgy történik, mint fentebb leírtuk. A második 20 m. hosszú szakasz elkészítése után azonban a fedődeszkát már nem szegezzük reá, hanem a vezetéket egész hoszszában megcsináljuk mint nyílt csatornát, ezután az egész vezetéket a földön megfordítjuk, a befolyó nyílásokat befűrészeljük és a fedődeszkákat reá szegeljük. Két munkás szegez, a harmadik folyton a deszkákat hordja a rakodóhelyről, a mely közepén fekszik és segít a vezeték előre húzásában. A szegek egymástól való távola 25—45 cm. Ha minden vezeték készen van, akkor következik az árkokba való befektetés. Hozzá minden 15 m. re egy munkás szükséges (1 kép). Ha a befektetést egy kis óvatossággal végezzük, akkor az oldaldeszkák bevágásainál egyáltalában nem fordulnak elő berepedések. Az 1. és 2. kép mutatja a már kész vezetéket, valamint az árok szélén levő állványokat. A stralsundi talajjavító hivatal az ottani kiviteli munkálatok egy részében a bevágásokat elhagyta. Az oldal- és fedődeszkák között oly módon csinált víznyelő nyílást, hogy az élére állított oldaldeszkákba gömbölyű (bakancs) szegeket vert és megakadályozta a fedődeszkának az oldaldeszkákhoz való szoros illeszkedését. A szegeket mindkét oldaldeszkába egymással szembe verik be és egymástól 1 m. távolságra. A felhasznált czipőszegeknek 2 —3 milliméter magas, négyzetalakú vízszintes lapú fejük van, melynek egy-egy oldala 4 mm. A szegek ára megtérül a munkamegtakarítással, mivel a szegek beverése gyorsabban történik, mint a szívónyílások befürészelése és kimetszése. A bevágással készített nyílások helyett oly módon is készíthetünk nyílást, hogy a fedő- és oldaldeszka közé az összeszegelés helyére négyzetalakú 12—12 mm. nagy és 2 mm. vastag papirdarabocskákat teszünk és a fedődeszkával együtt oda erősítjük (6. rajz), 1 kg. elvagdalt papirdarabocska körülbelül 50 —60 fillérbe kerül. Egy ilyen víztelenítő nyílás előállítása tehát olcsóbb, mint az oldaldeszkák bevágása. 1 kg.-ra kereken 2600 papirdarabocska megy rá. Ha 1 fm. vezeték részére 5 darabot számítunk, akkor 1 kg. papiros 520 m. vezetékhez elegendő, ez azt jelenti, hogy 1 fm. vezetékhez szükséges papirosanyag 01 fillérbe kerül. A bajor királyi láplecsapolóhivatal jó eredménynyel hajtott végre ily módon egy nagyobb kísérletet. Nem nagyon bő talajvízkor az is elegendő, ha az oldaldeszkák végének illesztőhézagát 1—2 mm.-re veszszük anélkül, hogy külön befolyó nyílásokat állítanánk elő. ti. rajz. Az oldaldoszkák elhelyezése a leszögezett tuskók közeibe.