Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - IV. Rohringer Sándor: A torrensjellegű vízfolyások szabályozása
.223 vannak beágyazott és be nem ágyazott szakaszai ; a közönséges vízmosás vízgyűjtő medenczéje és torka mélyen beágyazott, míg a hordalékkúpon a meder be nem ágyazott. Torrensek napjainkban is keletkeznek; szelid, bővizű patakok változnak torrensekké, ha vízgyűjtőjük elkopárosodik, ha nagy erdőirtások és vízmosások következményeként a gyűjtő terület csapadékvisszatartó képessége megváltozik, s az esővíz hirtelen rohan le magával sodorva a hegyoldalak talaját is. A lejebb fekvő községek, út-. és vasúttestek védelme, a befogadó főfolyón előállott káros elváltozások megszüntetése igen sok esetben elkerülhetlenné teszik a torrensek szabályozását, a mely művelet végczélja a patak medrének rögzítésére és a hordalék visszatartására irányul. A szabályozás előfeltétele magának a torrensnek medrébe kerülő hordalék visszatartása, a mit a patak vízgyűjtőjén levő kopárok befásításával, a keletkezett vízmosások megkötésével s eg3 res hordalékvisszatartó gátak építésével (1. kép) érnek el; nélkülök a torrens szabályozása félmegoldás volna. A patak medrének szabályozása alkata szerint különböző. Mélyen beágyazott kimosásos torrenseken a további beágyazódás szüntetendő meg, miért is a völgyfenék védelmére kisebb-nagyobb fenékgátak épülnek. Az e fajta torrensek egyik nevezetes példánya a Fiume városát is veszélyez2. rajz. A torrens medrének átalakítása szabályozással. tető Recina, a melynek medrét a további kimosás ellen az 1898. évtől kezdve 10 éven át terméskőből falazott fenékgátakkal védték meg. A fenékgátakkal az eredetileg 30 —40°/ 0 o esésnek 5—10%o-i'e való leszállítását is elértük; ennek megfelelően választottuk meg a gátak magasságát és egymástól való távolát. A gátak magassága átlag 2—3 méter, számuk kezdetben 22 volt a Fiume város feletti 6 km. szakaszon. Az esés mérséklése után a nagy sziklatuskók és a legdurvább hordalék, a melyek árvízkor lökésszerűen mozgó torlaszokat alkottak és a Recina alsó szakaszát 'Fiume város belterületén veszedelmesen feltöltötték, többé nem jöttek mozgásba, s általában csak a kisebb hordalék jött lefelé. A be nem ágyazott medrü torrensek szabályozását többféle módon kísérelték meg. Ideiglenes jellegű szabályozásnak mondható a hordalék lerakodó helyek létesítése olyképen, hogy egyes alkalmas kiszélesedések alatt a medret keresztben épült gátakkal elzárják, s a gát mögötti befogadó téren gyúl össze a hordalék, a míg a medenczét fel nem tölti. Ha elegendő számú gát épül, a megoldás végleges lehet, kevés számú gát csak ideiglenesen és addig hatásos, a míg a medencze fel nem telt. Állandó jellegű a szabályozás, ha nem engedjük, hogy a patak hordalékkúpján ide-oda kóboroljon, s időnkint új meg új medret vájjon magának, vagyis ha a
