Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - III. dr. Korbuly Mihály: A szulfitczellulóze-gyárak szennyes vizei
.220 sav hatására a ligninszulfinsav elbomlik, a kénsav felszabadul, a lignin pedig kiválik. A reákczió igen heves ; csökkentésére a nátriumbiszulfit szolgál. Strelenert eljárását először laboratóriumában, majd a götai (Svédország) czellulózegyárban próbálta ki, a mely gyár nagyobb szabású berendezéseket létesített az eljárás hasznosítására. Strelenert a «Papier-Fabrikant» már előbb említett számában eljárásáról többek között a következőket mondja : A főzőkből jövő forró szennylúgot nátriumbiszulfáttal keverik ; a kicsapódott gipszet leülepítik, s a tiszta folyadékot az autoklávba vezetik. A gipszet czentrifugálják és mossák s forgalomba hozzák. A mésztelenített szennylúggal az autoklávot 9/ 1 0-ed részéig töltik meg, s elzárva 100 С fokra hevítik, majd levegőt nyomnak be, míg a nyomás a 19 atmoszférát eléri. A reákczió következtében a hőmérséklet ekkor kb. 20 С fokkal, majd lassan 160 С fokig emelkedik. A kritikus hőmérséklet, melyen a ligninanyag elbomlása megkezdődik, 160—170 О között van. A hevítést ekkor csak óvatosan szabad folytatni. Ha a 100 О elérésétől számítva 40—60 perez alatt elérjük a 200 С fokot, a főzés be van fejezve. Megjegyzendő, hogy a bomlás megindulásakor a nyomás oly rohamosan emelkedik, hogy az autokláv födelén biztosítószellentyűt kell megnyitni, melyen át a fölszabadult kénessav jelentős része kinyornul, a melyet fölfoghatunk és újból értékesíthetünk az üzemben ; a 100 C° fölötti hőmérséklet melegét pedig egy második autoklávban hasznosíthatjuk. A hevítés utolsó perczeiben gyönge légáramot kell még benyomni, hogy a lignin könnyen feldolgozható alakban váljék ki; kevés levegő esetében a lignin zselatinszerű lesz, sok levegővel ellenben hevesen oxidálódik. A hőmérséklet feleslegét a második autoklávba juttatjuk, s mikor a hőmérséklet ily módon 100 С fokig száll alá, vagyis nincs már túlnyomás, az autoklávot megnyitjuk. Helyes főzés esetén ekkor a lignint porszerű alakban nyerjük, melyet diffuzőrökben a vízben oldható sóktól mosással megtisztíthatunk és czentrifugákban könnyen vízteleníthetünk. A víztelenítés czentrifugákkal pár perez alatt 50%-ig történhetik ; a további szárítást tetszőleges hőfokon végezhetjük. A száraz termék 7000 kalória fűtőértékű, s hamutartalma fölötte csekély. Az eljárás gazdasági eredményeit illetőleg Strelenert azt mondja, hogy a szennylúgban volt kötött kénessavnak átlag 60—90°/o-át nyerte vissza. 1—1 m* szennylúgból átlag 60—70 kg száraz lignint kaptak. Ha a visszanyerhető kénessav értékét minden tonna czellulóze után 50—60 kg-ra becsüljük csak, tonnánkint 25—30 kg kénnek, illetve minden tonna czellulózéra 3-37—4-05 korona megtakarítását jelenti, tehát az eljárás költségeit nagyjában már fedezi. Ha pedig a nyert lignint is számításba veszszük, s az üzemi adatok alapján 1000 kg lignin termeléséhez szükséges tüzelőanyagot 150 kg-ban állapítjuk meg: a tiszta nyereség 850 kg lignin volna minden tonna termelt lignin esetén, a mi kereken kb. 6-75 korona értéket jelentene. Egy 20.000 tonna termelőképességű czellulózegyár tehát helyes üzem esetén mai egész tüzelőanyagszükségletét a szennylúgból nyert ligninnel fedezhetné. Itt azonban a kénessav visszanyeréséből származó haszon és a gipsz értéke még nincs számításba véve. Egy tonna czellulóze után 140—150 kg gipszet nyerhetünk, a mi a nátriumbiszulfát árát sokszorosan fedezi.
