Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet

Halastó és szennyvíztisztítás. Irta: Répássy Miklós. Halastóról és szennyvízről eddig bizony mint két nagyon ellentétes dologról beszéltünk. Annál feltűnőbb, hogy újabban mind több szó esik a kettőről egymással kapcsolatban. Szinte hihetetlenül hangzik azonban, hogy szennyvíz és halastó megférjen egymás mellett, sőt hogy az addig rettegett, félt szennyvíz még hasznára is lehessen a halastónak oly mértékben, hogy

7 a mint azt már többször olvastuk «halastavas szennyvíztisztítás»-ra is gondolni lehessen. Pedig a dologban tényleg van valami. Talán a dolognak újszerű s ilyen különös volta az oka annak, hogy a tárgyról megjelent legtöbb közlemény némileg túlzó, avagy nem eléggé részletező arra, hogy az érdeklődőket helyesen tájékoztassa, nem vélünk tehát felesleges munkát végezni, ha a kérdéssel egy kissé bővebben foglalkozunk e helyen is. I. A «Vízügyi Közlemények» f. évi május—júniusi 3. füzetében ifj. Kovács Sebestyén Aladár «Városi szennyvizek levezetése és tisztítása» czímű czikkében megemlíti ezt a módszert is és igen helyesen jelzi, hogy annak «veleje a vizek természetes öntisztításán alapul». De hogy a dolgot helyesen tudjuk megítélni, még tovább kell mennünk s mág kell állapítanunk, hogy az ú. n. «halastavas szennyvíztisztítás» igazában halastavaknak szennyvízzel való trágyázása. Maga dr. Hofer Brúnó, a müncheni bajor kir. állatorvosi fői»kola tanára, a kit e téren a «feltalálás» dicsősége illet, a trágyázással kapcsolatban említi ezt a dolgot. A f. évi február'17-én Berlinben a német tógazdák egyesületében a tótrágyázó kísérletekről tartott előadásának bevezetésében kifejti, hogy a halastavak hozadéka növelésének kérdése trágyázás útján nagyon előtérbe lépett, amióta a mesterséges etetéshez használt legfőbb haltakarmány (tengeri, csillagfürt) ára aránytalanul nagyra szökött fel. Ezt a kérdést ma a termelő tógazdák legnagyobb érdeklődése kiséri. Egy irányban teljesen tisztázott is a dolog. Nevezetesen, hogy természetes trágyázó anyaggal, a minő az istállótrágya, az emberi háztartás hulladékai és trágyaanyagai, s minden más ú. n. szerves, rothadásra képes anyaggal nagy mértékben emelhető a halastavak hozadéka. Ez adta meg a gondolatot dr. Hofer-пек, hogy a halastavakba ilyen szennyvizeket vezessen. Ezekkel a szennyvizekkel egyrészt trágyázza a halastavat s így hozadékukat növeli, másrészt felhasználván a szennyvizet, igyekszik megoldani a szennyvíztisztítás kérdését is. Készakarva irom, hogy «igyekszik» — azért, mert eddig e téren még mindig csak kísérletekről van szó. Mindenesetre olyan kísérletekről, a melyek eredményei nagyon biztatók. Maga dr. Hofer is még csak azt mondja fent említett előadásában, hogy ezeknek az eredményeknek alapján «módszerének gyakorlati alkalmazására már nagyobb városok is gondolnak». (Teichdüngungsversuche. Vortrag, 13