Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

.183 Az ily robbanás segítségével a czölöp testénél 3—-4-szerte szélesebb alapot kapunk. Sőt mivel a robbanás az üreg falát összenyomja, a talajt s vele együtt a czölöpöt nagyobb teher elviselésére teszi képessé. 10. A fenékétől független falu nyomómedencze. A víztartó nyomómedenczét rendesen úgy készítik, hogy a feneke és oldalfala egy testet alkosson, bár ekkor a fal és a fenék kapcsolkozó szögletében veszélyes feszültségek lépnek föl. Mueser az Engineering Record 1914. jan. 10-iki számában olyan függőleges falú nyomómedenczét ír le, melynek feneke és fala független egymástól. Ennek a medenczének a feneke vasbetonlemez, melyre tőle függetlenül építették föl szintén vasbetonból az oldalfalakat. A fal grafitpép és rézlemez közvetítésével nyugszik a fenéken készített mélyedésben. A vízfelőli oldalon a fa! és fenék közt ékalakú hézagot hagytak, melyet melegen öntött aszfalttal töltöttek ki, hogy vízálló tömést kapjanak. E tömés vizállósága növekszik telt medenczekor, mert a víz súlya az aszfaltot csak jobban benyomja a hézagba. A függőleges hengeres fal vastagságát mindenütt 45 cm.-re vették, hogy az öntéskor használt mintázatot ne kelljen változtatni. Ezért a fal alján elhelyezett mintadeszkázatot a már kész és megszilárdult falazat hosszában fokozatosan fölebb csúsztatták, a mint az építkezéssel előre haladtak. A medenczét betonboltozattal látták el, mely tetején nyilt. A víz a fenéken elhelyezett 45 cm. átmérőjű öntött vascső segítségével jut a medenczébe s távozik onnan el. Az öntött vascső a medencze melletti kamarába szájazik, hol a szabályozó tiltok vannak elhelyezve. 11. A mikróbák szétszóródása a levegőben a szennyes vizek porlasztásakor. A biológiai szennyvíztisztításkor a baktér in m ágyakon finoman porlasztva kell a szennyes vizet szétosztani. Ma már számos ilyen porlasztókészüléket ismerünk, melyeknek az a czélja, hogy a finoman eloszlott vízcseppek mennél jobban érintkezzenek a levegővel, mielőtt a salakból készült ágyra hullanának. Cavel vizsgálat alá vette, hogy vájjon e porlasztás alkalmával nem jutnak-e a levegőbe a káros mikrobák s tapasztalatairól a párisi Académie des Sciences 1914. márcz. 23-iki ülésén számolt be. Cavel tapasztalatai közegészségügyi tekintetben nagyon érdekesek. Kimutatta, hogy a porlasztás tényleg sok mikrobát szór szét a levegőbe s ennek a dolognak főként járványok alkalmával, midőn a szennyes víz patogén mikrobákat tartalmaz, van nagy veszélyessége. Ezért a tisztítóágyakat lehetően jó messzire kell a várostól elhelyezni s Iehetően olyan irányban, hogy az uralkodó szél ne vigye a csirákat a város felé. Ha a térszín hegyes-völgyes, czélszerű a tisztítóágyakat a domborulatnak amaz oldalára tenni, mely nem a város felé esik, hogy a magaslat mintegy védelmet nyújtson a városnak. 12. Piezométeres mélységmérő. Berget Alfonz br. az Académie des Sciences 1914. május 18-iki ülésén Párisban a monákoi fejedelem útján olyan mélységmérő készüléket mutatott be, mely az óczeánok roppant mélységeinek pontos meghatározására alkalmas. Ismeretes, hogy a súlyt hordó mélységmérő kötél, bármily körültekintéssel használjuk is, nem ad megbízható eredményt, mert nem tudjuk, hogy a kötél milyen alakot vesz föl a mély vízben s vájjon függőleges helyzetű-e, midőn a súly villamos úton vagy más módon a fenékre ülését jelzi. Ezért a mélységmérést függetleníteni kell a kötéltől. Erre a czélra szolgál a