Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

.178 A Tainonkoski és Enső városokban levő papir- és faipari gyárak ezidőszerint a Vuoxen hatalmas vízerejének csupán 4%-át használják ki, a többi a zuhatagokban haszontalanul vész el. A vízerő 1j

i-a, a finn államé, közel Vs"

a a parti birtokosoké és ipartelepeké és a többi x/

8-a a vízesések erejének elektromos átvitelére Szentpétervárott alakult társaságé. A kiépítendő vízerőtelep nagyságában vetekedik a Mississippi-folyón most elkészült keokuki teleppel és Európában ezidőszerint a legnagyobb. Az «Imatra» vízerejének a terv szerint kihasználásra kerülő Vs-a ugyanis átlagban 300.000 lóerős és maximumban 400.000 lóerős. A társaság terve szerint a Saima-tó az Imatra felett Vuoxeniskánál elzárandó és lefolyása szabályozandó. Az elzárógátból kiinduló 18 km. hosszú felső üzemcsatorna 700 m

3/See. vízszállító képességgel a gránitfensíkon a Kuurmanpohja völgy sziklaszakadéka felett nyomómedenczében végződik. Az itt kihasználható esés az összes vesztett magasságok leszámításával 62'4 m. lenne. A nyomómedenczéből kiinduló és a Kuurmanpohja völgy fenekén építendő középpontban végződő nyomócsövek a tervek szerint 20 drb egyenkint 20.000 lóerejű turbinához vezetik a műcsatorna vizét s a termelt energiát közvetetlenül kapcsolt generátorok segítségével elektromos energiává változtatják. A fáradt víz a telep alatt Jaaskinál folyik vissza a Vuoxen folyóba. A tervezett művekkel a Saima-tó és a Vuoxen folyam vízmennyiségének mintegy 84%-a használható ki. Az elveszett 16%-ból 7%-ot a vidék ós a vízesések természeti szépségének fentartására hagynak meg. Az «Imatra» telepen előállítandó elektromos áramot a 120 km. távolságra eső Szentpéterváron fogják felhasználni. A terv szerint az összes áramveszteség beszámításával az orosz fővárosban évenként 1600 millió kilowattóra volna eladható. Megemlítjük, hogy a 76 m. tenger szine feletti Saima-tó a Viborg tengeri kikötő és Villmanstrand közt kiépült hatalmas hajózó csatornán, viziúton megközelíthető, de Viborg Antrea és Jaatri valamint az Imatra feletti Vuoxeniska közt vasúti összeköttetés is van. A pétervári társaság az engedély megadását a finn császári szenátustól már kérelmezte és ha az engedélyt megkapta a finnek legnagyobb vízerejét az oroszok fővárosa fogja elvonni. Ehelyütt megemlítjük, hogy Oroszországban ezidőszerint vízjogi törvény készül, a melynek tervezetét a közlekedésügyi miniszter már benyújtotta a dumához. E szerint az állam a vízerők feletti rendelkezés jogát magának tartja fenn és a köz érdekében maga használja ki és csakis állami támogatásra szoruló iparágak fellendítése érdekében adhatja oda másoknak külön engedély alapján, azonban mindig csak korlátolt időre. Az elsőbbségi jog mindenkor az államé és mögötte a magánjogok háttérbe szorulnak. A vízerőket magánosok csak az állam közegeinek állandó ellenőrzése alatt használhatják ki, a kiknek legfőbb kötelessége, hogy az ilynemű vállalatoknak monopoliumszerü üzletét meggátolják, a közre háramló kárt és visszaélést elhárítsák. Ilyen esetben az államnak jogában áll megfelelő kártalanítással a közre káros vízhasználati jogot az engedélyezés idejének lejárta előtt is visszavonni, illetve átvenni. Az orosz szellem tehát e törvényben sem tagadja meg magát. Nagy Béla-