Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.166 tiániáig vezető 125 km. hosszú távolsági vezeték költsége is, ez azonban elenyészően csekély, mert a nagyobbrészt lakatlan terület állami tulajdon. Az állam ennek az erőnek jó részét Kristiániában szándékozik felhasználni, egy részét pedig a vasutak villamos vontatására használná. Ennek az állami műnek a kiépítése most a közmunkaminiszterium legfőbb feladatai közé tartozik. ' A nehezen hozzáférhető Rjukan-teleppel szemben mint érdekes és szép példát, megemlítem Tysso vízerőtelepet, a mely a Tyssedal-vízesés vizét, valamint a tenger (fjord) szine felett 436 m. magasan lévő Ringedalsvand-tó vizét használja fel kereken 100.000 HP előállítására. A gépház a Sörfjord partján Odde tengeri hajókkal megközelíthető kikötőhelytől 7'Ü km. távolságra esik. A kábeleken elvezetett elektromos erő az Odde-ben lévő kalcziumkarbid és cziánamid (mósznitrogén) gyárak üzemét szolgálja. E gyárak füstje a Sörfjord szépségéből sokat levon, de mégsem fogja a turista közönséget a Hardangerfjordnak e legszebb kiágazásától elterelni. Bergen város, mint Norvégiának Ivrisztiánia után legnagyobb kereskedelmi és ipari góczpontja, pár év előtt községi villamos vízerőtelepet épített 4,700.000 korona befektetéssel. A gépház 3 db 3600 HP turbinával van felszerelve, de 25.000-re kibővíthető. A 198 m. tenger szine feletti Grönsdalsjö jelenlegi 28 millió m

3 űrfogatának 100 millió m

3-re leendő kibővítésével a telepnél előállítható lóerők száma 28.000 HP-re emelhető, de a további bővítés lehetősége is megvan. A város a villamoserőnek KW-ját 300 KW-ig 100 koronáért, azonfelül pedig 94 koronáért adja a különböző hajómühelyeknek és ipari telepeknek. A Storthing épen 1912. aug. havában tárgyalta Bergen és Drontheim városok kéréseit, a melyekben a tulajdonukban lévő vízesések kihasználására engedélyt kértek. Az 1911. évi törvény az államnak fizetendő járulékokra nézve nagy közt engedett meg, a melyet a belföldi vállalkozók engedélyekor lehetően kedvezően alkalmaztak. A kormány a két városra nézve kedvező és mérsékelt javaslatot tett a Ház elé, a többség és a bizottság azonban a járulékot annyira felemelte, hogy különösen Drotheimnak a vízesései kiépítését legalább is hosszú időre elodázta. Ez az engedély Branne közmunkaügyi miniszter lemondását vonta maga után. Egy más esetben ismét 1913. júl. végén a Storthing külön törvény alapján az Aura-vízesés kihasználására adott egy angol társaságnak 70 évi időtartamra oly feltétellel engedélyt, hogy a társaság egyszersmindenkorra 67.000 koronát s ezenkívül minden kiépített lóerő után 1—1 korona évi díjat fizet az államnak és Romsdal községnek. Az engedély lejárta után, mint ezt az 1909. évi törvény megszabja, a vízimű és jog az államra száll. A társaság rövid időn belül 250.000 HP-t fog kiépíteni és a művet 700.000 HP-re bővítheti. * * * A norvég vízerők kérdése újabban a képviselőválasztások és a sajtó révén előtérbe jutott és a köztudatban már azt a helyet foglalja el, a mely ezt az életbevágó nemzetgazdasági kérdést megilleti. Ma már a konzervatív és radikális párt, a mely 1909-ben még éles harczot folytatott az engedély-törvény meghozatalakor, egyesülni látszik az idegen vállalkozás beáramlása ellen. Ha figyelembe veszszük, hogy az eddig kiépült mintegy 670.000 HP-ből 410.000 HP-t idegen társaságok használnak ki és ezenkívül még 740.000 HP-re engedélyt kaptak és hogy az idegen kézben lévő vízierők értéke csaknem a 350,000.000 koronát eléri, nem csodál-