Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.164 sekből kiderült, hogy 47-85 m

3/sec vízszállításkor a tényleges vesztett magasság 7 96 m., melyből magára az alagútra 7'70 m. esik. A 47. sz. grafikonba foglalt mérésekből az is kiderült, hogy nem érdemes a sziklába nyersen bevágott szelvény egyenetlenségeit betonnal kitölteni, mert az érdességi együtthatóban elenyésző csekély a különbség, lia a nyers sziklaszelvényt a számítottnál kevéssel nagyobbra veszik. Az alagútszerű felső csatorna alsó végén van a nyomómedencze, melynek vízmennyisége átlag 5'0 m. és felszíne 11.000 m

2. Minthogy a nyomócsövek iránya közel merőleges a felső csatorna tengelyéhez, a nyomómedencze jobboldali falát félkörben építették ki. Ez azonban nem bizonyult czélszerűnek, mert az alagútból a medenczébe áramló víz a medenczének ezen a homorú oldalán mintegy '25 cm.-rel emelkedik, a mi a turbinák egyenetlen terhelését okozza és a mely különbség igen nehezen küszöbölhető ki. A «Ferrum A. G.» kattorvitzi gyár szállította 10 nyomócső a nyomómedenczétől számított 80 m. magasságig szögecselt, alatta 112 in. magasságban forrasztott vascsövekből áll. A csövek falvastagsága lent 24 mm., belső átmérőjük fent 1250 m., lent 4-75 m

8/see. Az összes hasznos esés a nyomómedencze vízszinétől az alsóig számítva 292 m. A nyomómedencze felső végén csorduló nyílás van, melyen át a fölös víz egy darabon erős vaskapcsokkal összefűzött kőfallal szegélyezett csatornán, alul pedig közel 300 m. mélységbe a sziklaoldalon zuhog alá, a mint a 48. és 49. sz. fényképből is látszik. A nyomócsöveket alátámasztó beton horgony testeket hibásan számították, minélfogva alakváltozást szenvedtek. Kiegészítés után egy-egy betonhorgonytestbe 1400 m

s betont építettek be. A 10 db, egyenkint 14500 lóererejú turbina közül ötöt a Voith I. M. heidenheimi czég szállított 1908—1909-ben, másik ötöt Escher- Wyss Co. zürichi czég szállította 1909-ben. A 10 db három fázisú generátorból ötöt (1. 39. sz. fénykép) az Allmänna Svenska El. A. B. vesträsi svéd czég, a másik ötöt Brown-Boweri és társa bádeni czég (svájczi) szállította. A generátorok 250 fordulattal 11.000 Volt-feszültségű 16.600 kw. áramot fejlesztenek. A távolsági vezeték 50 db kábelből áll, melyből 150 mm

3 keresztmetszet vörösréz, 300 mm

2 pedig aluminium. Kezdetben az egészet rézből tervezték, de munka közben alumíniumvezetékre tértek át, mert könnyebb volt 1700 m. hosszúságban kifeszíteni. Ezzel mintegy 200.000 kor. megtakarítást értek el, bár a vörösrézkábelt veszteséggel adták el. A Rjukan I. összes költsége mintegy 17-5 millió korona, a melyből csupán a szállításra 400.000 korona esik. A 4200 m. hosszú alagútszerű felső csatorna 1,650.000 koronába került úgy, hogy a 32 m

a belvilágú tunnel 1 m.-re kereken 400 koronába került, a miből 250—260 kor. a repesztésre, a többi szállításra, barakkokra és felügyeletre esik. Minthogy a Rjukan-telepen a turbinák 145.000 lóerőt fejthetnek ki, egy lóerőre kereken 120 kor. befektető költség esik. a mi még a norvég viszonyok között is igen kedvező. A Rjukan II. kiépítésével azonban ez a lóerőnkinti költség valamivel emelkedni fog. Tanulmányutam idején, 1912. aug. havában már a Rjukan II. telephez tartozó felső csatorna alagútját fejtették ki a szikla oldalfalából. Az 5760. m. hosszú felső csatorna a Rjukan I. gépháza alatti alsó csatornából indul ki és 6'2 m. fenékszélességű 6'25 m. magas 32-0 m

3 keresztmetszetű tunnelben halad a sajátságosan