Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők
.132 1814-ben a Dániától való elszakadás után sem következett teljes függetlenség, mert hiszen ez után a Svéd Únio lépett életbe, míg 1905-ben végre a norvég szabad lett. Sajátságos véletlen, hogy épen ebben ez időben vette meg egyetlen pénzcsoport a salétromipar szolgálatában a legnagyobb vízierőket. Ebben az időben norvég részvénytársaság bármennyi vízerőt megvehetett ; egyetlen feltétel az volt, hogy az igazgatóság norvég honosokból választandó. Hogy azután az egész tőke idegen, nem játszott szerepet. Ennek az idegenekkel szemben barátságos hangulatnak következménye volt aztán, hogy a legjobb vízerők jelentékeny része korlátlan időre idegen kézbe jutott, mert hiszen a jól megalapozott részvénytársaságok nem szoktak tönkremenni. Az országot tahát az a veszély fenyegette, hogy 500 éves politikai függés után gazdaságilag függő helyzetbe kerül. A kormány és vezető államférfiak felismerve a helyzetet, már 1906-ban ideiglenes, 1909-ben pedig erős pártharcz után végleges vízjogi törvényt alkottak. Az új törvény szerint a részvénytársaságok a vízerőt csak engedély alapján szerezhetik meg. Az engedély tartama 60—80 év és a belföldi és idegen tőkének egyenlő arányban kell állania. A részvénytársaság igazgatósága túlnyomóan norvégekből választandó. A már meglévő jogokat nem bolygatják. Az állam közérdekből egyes vízerőket magának tarthat fenn. Norvég községeknek, vagy tisztán belföldi vállalatoknak korlátlan időre is adható engedély, ha ez közérdeket nem sért. Az engedély esetleges meghosszabbítására annak idején külön törvényt hoznak. Az engedély lejárta után, ha a közérdek kivánja, kártalanítás fejében a befektetett tőke 25%-a járulékával megtérítendő. Olyan nagyobb tavak szabályozása esetén, a melyeknek partjai részben vagy egészben idegen tulajdont alkotnak, minden kihasznált lóerő után egyszersmindenkorra 2 7 korona fizetendő egyenlő arányban az államnak és az érdekelt községeknek. Az 1906. év előtt nyert engedélyek aránytalanul kedvezőbb helyzetben vannak az új törvény alapján megszerzendőkkel szemben, mert a régiek vízdíjtól mentesen épültek és engedélyük tartama nincs időhöz kötve. Ez aránytalanságot megszüntetendő, az 1909. évi törvény kiegészítésekép a régi vízerőművek megadóztatása érdekében új törvény készül. Az 1909. évi törvény sok olyan megszorítást tartalmaz, a mely különösen eleinte az idegen tőkét elijeszti és távoltartja, mégis a törvény végrehajtásától függ majd, hogy e rendelkezéseket milyen szigorral hajtják végre. A törvény méltán követeli az igazgatóságokban a norvég többséget, mert csak így látja a nemzeti érdeket biztosítva. Norvégia elég kedvező gazdasági helyzetben van, hogy a vízerők feletti rendelkezést az idegen tőkétől várható gyorsabb fellendüléssel szemben is érvényesítse. A norvég többségre vonatkozó rendelkezés kijátszására történtek már kísérletek azon az egyszerű úton, hogy az idegen pénzcsoport képviselője norvég állampolgárságért folyamodott; a minisztérium azonban ismerve a czélzatot, a kérést elutasította. Ez az eset nagy port vert fel a sajtóban, a mely végeredményben a kormánynak adott igazat. Az esetben különben élénken igazolja, hogy a norvégek megtudják védeni nemzeti jogaikat. * * *
