Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.130 termékeinek nincs piacza a belföldön, sőt ez újabb eljárások nem is eléggé ismeretesek és a tőkéseknek nincs is bizalmuk hozzájuk. Általában a belföldön ma még kevés az érdeklődés. A norvég 1000 év óta elsősorban hajós nép, a Wikingek óta tengeren keresi boldogulását és a vízierők hasznát még nem látják át. A múltban a vízierőket az erdők feldolgozására használták ; ezért eleinte a fa- és czelluloze-gyártás lépett előtérbe. Csak később terjedt el a papírgyártás. A fiirészgyárakon kívül sok más ipar szolgálatába hajtották a vízierőket, így posztógyártásra, malmok és gépgyárak stb. hajtására használták. 1896-ban Norvégia legnagyobb folyóin a Glommenen, Drammenen és Skienen összesen még csak 100.000 lóerőt használtak ki és sajátságos, hogy 1897-ben még csak mintegy 1650 lóerőt alakítottak át elektromos energiára világítás és vasutak szolgálatába. Nagy vízierő nagy tőkét szükségei. Ha Norvégiában van is tőke, erre a czélra nehezen nyerhető meg. így újabban is a norvég salétromipart, melybe már több mint 120 millió koronát ruháztak be, főként Párisban ütötték nyélbe. Ez a legújabban fellendült ipar évenként 24 millió koronát termel. Mostanában elektromos vasgyárak alapításával kísérleteztek. A részvények jegyzését nyilvánosan hirdették, ezért sok kézbe kerültek. Ha már most valamelyik gyár nem adott jó osztalékot, a részvényesek türelmetlenek lettek és értéken alul adták el a részvényeiket, így aztán hiányzott az esetleges átalakításhoz és további kísérletekhez szükséges több tőke. Ha a részvények kevés kézben vannak, a kezdet nehézségeit könnyebben legyőzik és gyorsabb ipari fellendülés várható. A munkásviszony ok Norvégiában nem rosszabbak mint másutt, de a vízerő kihasználásakor nem is visznek oly nagy szerepet, mint kiépítésükkor, mert hiszen a munka legnagyobb részét a természetes erő végezi el. A norvég munkás általában nagyon értelmes és megbízható, az iskolázottság magas fokán áll és minden felnőtt ember tud írni és olvasni. A vízierőknek a tengerpart mentén való kihasználása mellett az olcsó víziúton kívül az a körülmény is szól, hogy a partok mentén a népesség sokkal sűrűbb, mint az ország belsejében. Az évi kivándorlás mintegy 20.000 főre megy. A vízierők kiépítésével a kivándorlást meg lehetne szüntetni. A mi a vízierőkkel feldolgozható nyersanyagokat illeti, Norvégia csak a szénben szorult külföldre, de ez sem drágább Ivristiániban mint Londonban. Fa, tőzeg, mész, agyag és vasérczek elég bőven találhatók. Az újabban fellendült norvég salétromgyártás következtében a levegősalétrom a chilisalétrom pótlására szolgál és gyártására a Birkeland—

Eyde-Шв eljárást használják. Már több, mint 100 év óta ismeretes az eljárás alapját szolgáltató ama tünemény, hogy az elektromos ívfény a levegő N-jét oxidálja. Ezt a kicsiben tapasztalt tüneményt használja fel a Birkeland—Ey de és Schönben-féle elektromos kemencze nagyban, melynek 3000° os hőjében az izzó nitrogénoxyd dioxiddá változik, lehűl és vízzel keverve 3%-os salétromot ad, mely a mészkőből kioldja a meszet. A befőzött oldat lassanként szilárd, forgalomképes anyaggá változik. Levegő korlátlan mennyiségben van, de mészkőben sincs hiány. A részvénytársaság mészkőszükségletét évtizedekre fedezte már és a még meglévő kőbányákból többszörösen fedezheti. Ez az iparág 1907. óta 200.000 elektromos lóerőt használ fel és ha beválik, további 300.000 HP. áll rendelkezésére.