Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

A soroksári Dunaág csatornázása.*) (70 képpel és 4 külön térképmelléklettel.) Irta: Sajó Elemér. Bevezetés. Az újabb vízi munkálatoknál már nemcsak a vizek rendezése a czél, hanem mindinkább előtérbe lép a vizek kihasználásának a feladata is. Épen ezért az újabb szabályozó feladatok mindinkább bonyolultabbakká válnak. A szorosan vett szabályozás vagy rendezés összehangzásba hozandó a forgalom, közegészségügy, közgazdaság, vízrendezés a vízerőkiliasználás, öntözés stb. kérdéseivel. Az ilyen bonyolult és a víz kihasználásával kapcsolatos szabályozásnak jellemző példája a Budapest alatti Dunának (an úgynevezett soroksári Dunaágnak) a rendezése, melyet főbb vonásaiban a következőkben ismertetünk. I. A tervezéskor szerepet játszó főbb szempontok és adatok. 1. Történeti előzmények. A székesfőváros nagyarányú fejlődését első sorban is a Dunának köszönheti. Az ország szívét ez ;T nagy folyam köti össze a nyugati államokkal és a Kelettel. A Duna víztömege és. mélysége olyan nagy, hogy Sulinától Budapestig az 1000 tonnás, sőt a szabályozás befejezésével még nagyobb hajókkal való közlekedést is megengedi, vagyis elsőrendű, nagyhajózásra alkalmas víziút. Míg azonban a főváros annyira jutott, hogy ezt a pompás víziutat zavartalanul használhatja, keserves megpróbáltatásokon kellett keresztül esnie. A budapesti Duna-szakasz jobbpartján hegyek, a baloldalon síkság terül el. A hegyek nyúlványai azonban a meder alatt átérnek a balpartra is. De különsen is a partok és a meder a baloldalon nagyobbára kék agyagból és ellenálló anyagokból állanak. Ez a magyarázata annak, hogy Budapest mentén a Duna a síkság felé nem kalandozhatott szabadon, hanem a főváros közepe táján erősen összeszorult. E szorulat a legkeskenyebb a Gellért-hegy fölött (1. a II. sz. térképet), a hol a folyam mintegy 30Э méterre szűkül össze. Ennek megfelelően itt 20—25 méteres mélységek is fordulnak elő. A Gellért-hegy alatt már a jobboldalon is síkság következik. Itta meder úgyszólván minden átmenet nélkül, egyszerre mintegy 1000 méterre bővült ki és a kiszélesedés után még két ágra is *) Ez a közlemény a «Német-osztrák-magyar-svájezi belhajózó kütelék»-nek 1913. augusztus havában Konstanzban tartott értekezletére készült. 1