Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

61 A vezetőmű teteje és néha oldala 30 cm. vastagságban betonburkolatot kap, a mit azért nem lehet helyeselni, mert ha a mű teste rőzse, idővel elkorhad és ülepedik s a beton megtörik. Keresztgátakra, miután a müveket lehetően az ép partokhoz húzzák vissza, kevés helyen van szükség. Az Isaron ilyképen végzett munkálatok költsége m.-kint 57 márkába kerül, tehát a régi rendszerekkel szemben határozottan kevesebbe. Hasonló módon dolgoznak újabban a Lechen is. A mint ezekből látható, az eltérés a párhuzamos művű és az egyoldalú művekkel dolgozó rendszer között jelentékeny, ámbár a párhuzamos művű rendszer bajai nem annyira magában a rendszerben, mint inkább a végrehajtás módjában vannak. A régibb rendszerekben, a milyet pl. az Etsch, Mura vagy a Lech szabályozásakor alkalmaztak, a folyónak kiegyenesttése. a számos és hosszú átvágás annyira megnövelte az esést, hogy a nagy mélyüléseknek:, illetve az alsóbb szakaszokon a fenék és vízszin emelkedésének természetszerűen be kellett következniük. De ez bekövetkezett, bár nem oly rohamosan, a későbbi középvízi szabályozáskor is, midőn már nem jártak el oly gyökeresen a folyó kiegyenesítésében és esésének növelésében, hanem a folyót kanyarulatokban vezették, még pedig bekövetkezett azért, mert a kétoldali párhuzamos müvekkel kényszerítették a folyót, hogy medrét kialakítsa. Ezzel temérdek hordalékot hoztak mozgásba, a melylyel a folyó nem bírt megküzdeni s így az új mederben kellemetlen zátonyok, a vízsodor elfajulása álltak elő, a miknek a művek nagy része áldozatul esett. Az Isaron legújabban alkalmazott módszer veleje nem a kanyarulatok egymásutánja, sem az egyoldali müvek, hanem az a körülmény, hogy keresik a használható ágat, s biztosítják, ha pedig ez nem eléggé megfelelő, úgy nagyrészben kotrással segítenek rajta; más szóval a folyónak eleven erejét csak alárendelt mértékben használják fel a meder alakulására, míg ellenben a párhuzamos művekkel való szabályozáskor épen a folyó erejének felhasználása volt a jelszó és a legjobb mederfejlesztő mód. Az egyoldalú művek, a kanyarulatok biztosítása a homorú oldalak biztosítása nélkül már mind csak következményei annak a módszernek, a mely nem a folyóval magával akar új medret vájatni, hanem legfeljebb a fattyúágak levágására s némi medertisztogatásra szorítkozik. Végig tekintve a szabályozások fejlődésén a régibb időktől kezdve, megállapíthatjuk, hogy mindinkább háttérbe kellett szorulnia annak az erőszakos eljárásnak,