Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

5t víiii egyrészt a tutajok és sóhajok útját állandóan biztosítani, másrészt a felkavicsolódott mederszakaszok szükséges mélyítését előidézni. A kisvízi vezetőművek a középvízi művekhez bizonyos távolokban (a Traunnál 100 m) emelkedő keresztgátakkal vannak hozzákötve. Már az a körülmény, hogy a kisvízi szabályozás ezélja az volt, hogy újabb összeszorítással mélyítsék a medret és fokozzák a víznek hordalékmozgató képességét, hogy a felülről lefelé sodort kavicsot a Dunáig tovább mozgathassa, mutatja hogy magának a kisvíz folyásának rögzítése csak másodrendű feladat s a czél aligha lett volna elérhető, ha a kisvízi szabályozást fölfelé végig folytatják, mert akkor az alsó szakasz újólag felkavicsolódott volna és újabb kisvízi szabályozás lett volna szükséges. A kisvízi művek elrendezését mind a Dráva, mind a Traun helyszínrajzai és keresztszelvényei láttatják (16., 17, képek). A Traunon rendkívüli nehézségeket okozott a végrehajtás, a közbejött árvizek több ízben felkavicsolták az elkészült kisvízi medret. Végre az 1911. évben befejezték az 5 km. hosszú és 1.000.000 kor., tehát folyóméterenkint 200 koronába kerülő munkálatot, A Dráván hasonló s a 18. képben látható módon a tiroli határtól a 16-\-00 kilométerig, vagyis Oberdrauburgig jutottak a kisvízi szabályozással, tovább nem folytatják. Az elrendezést a keresztszelvények mutatják. A Traun folyó kisvízi művei kőből épültek, a drávaiak sekélyebb vízben tisztán kőből, nagyobb vízmélységben rőzseliengerből és kőből vegyesen készültek, a korona a kisvíz felett 0-5 m.-re van. Az alkalmazott kisvízi szabályozásban nagy gondot fordítottak a vonalozásra, görbékíil nem köröket, hanem czélszerűen szerkesztett görbéket alkalmaztak. Végeredményben az összeszorítás következménye újabb tetemes mélyülés lett, a kisvízi művek kezdenek nagyon is a kisvíz fölé emelkedni, vagyis a kisvízi szelvény már a közópvíznek egy jó részét is képes vezetni, a mi a Traunnál arra indította az irányadó köröket, hogy a kisvízi müvek átalakításával és a koronamagasság leszállításával foglalkozzanak. Az előbb vázolt szabályozásoktól eltérő modernebb elvek érvényesülnek az újabb ausztriai szabályozásoknál. A galicziai folyók szabályozása nagyobb részben már nem a középvízi, hanem a kisvízi meder állandósítására irányul, äZSiZ Hi kétoldalt alkalmazott vezetőművek távolságát és magasságát úgy szabták meg, hogy közöttük a hosszabban tartó és tutajozásra még alkalmas kisvíz levezetést találjon. A homorú oldali vezetőmű rendesen kevéssel magasabb a domború oldalinál. 'A kisvízi megszabott szelvény használata már kedvezőbb a folyó beágyazódására, mert csak a kisebb víztömeget szorítják össze s ennélfogva nem fordulhatnak elő oly nagymértékű bemélyedések és felkavicsolódások, mint a közepes vizekre alapított szabályozáskor, a hol a műveket még a kiszámított középvíz szine fölé is emelték, tehát a középvíznél nagyobb vizet is összeszorítva vezették el. A vonalozásban kerülik a folyó kiegyenesítését s az esés növelését. A művek szerkezete túlnyómó részben kavicsesal, kővel terhelt rőzsemü (rakott rőzsemű), vízfelőli oldalukon kőhányással, illetve kőburkolattal biztosítva ; némely szakaszon kisebb vízmélység esetén tiszta kőműveket alkalmaznak. A vezetőmüveket a parttal összekötő keresztgátak rakott rőzseműből és jászol4*