Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

szabályozásnak gazdasági hatásában oly mértékű bajt, a mint híresztelik, találni nem lehet, ha összehasonlítjuk a mai helyzettel azokat az áldatlan állapotokat, a melyek a szabályozatlan folyó kártételeiből keletkeztek. A hidak pilléreinek biztosítása, a kutak vízszinének leapadása s más efféle, nem áll arányban a föld értékének emelkedéséből s a vízierölc felhasználásának lehetőségéből eredő haszonnal. Kétségtelen, kedvezőtlen az ilyen szabályozás az alsó, felkavicsolódott mederszakasz érdekeltségére, a magyarországi szakaszra, a mi azonban mind éppen nem következett volna be, vagy nem olyan mértékben, ha a szabályozás az alsó szakaszon is folyamatban lett volna. Az alkalmazott szerkezetet a 10. kép láttatja; az alap a kis vízig rőzsehengerekből készül, a vezetőmű hátsó része rőzse, hogy kihajtson és az átömlő vizet csendesítse, a korona és rézsű kővel burkolt és kőlábazattal ellátott. Ujabban magyar kezdeményezésre mesterséges betonkövet használnak, melyet a szárazon állítanak elő. A Duna jobbparti mellékfolyói közül az Ennst és Traunt közel azonos elvek szerint szabályozták, az előbbit Steyrtől a torkolatig 14 km. hosszúságban, az utóbbit csaknem teljes hosszában, kivéve a Gmundentől észak felé eső alsó szakaszt, a mely sok helyt mélyen beágyazott ; ezen a szakaszon van a híres Traunfall is. Az Enns mperczenkinti víztömege 150 cm

3 —1800 cm

3, esése átlag 1'4 %o, de néhol 7—8 0/

00 is ; a Traun vízhozominya 40 —2000 m

3 között változik, esése 2 %

0 ; mindkettőnek durva hordaléka van. Az Emist 90 т., a Traunt 80 m. megszabott szélességgel szabályozták, előbbinél a parabolás csészeszelvény elérésére törekedtek, a 0 víz fölé 1Ю0 m. magasra érő vezetőművekkel. A vezetőművek mind az Ennsen, mind a Traunon nem folytonosak, hanem a háttér feliszapolódása érdekében szabályos távolságokban megszakítottak és minden vezető műdarabot keresztgáttal kötöttek a parthoz. A tapasztalat azt mutatta, hogy. a kezdetben alkalmazott elrendezés helyett, a midőn ugyanis a vezetőmű felső végén volt a keresztgát (11. kép), 9. kép. A Mura Graz alatti szakasza.