Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - II. Muraközy Endre: Pest vármegye ártézi kútjairól

30 Mindenekelőtt szembeszökő, hogy a kutak mélysége mennyire eltérő. Különösen meglepő az Alsódabas, Gyón, Hévízgyörk, Tura és Zsámbokon mutatkozó csekély mélység. Nem mulaszthatom el, hogy föl ne említsem itt Dabas kútjainak azt a még feltűnőbb sajátságát, hogy a mélyfúrásoknak csak aránylag csekély részéből fakad a föld felszíne fölé felszökő víz, legtöbbjében alatta marad, ha mindjárt csak kis, Va méter körüli mélységben is. Akinek a kútja azután a föld felszínének ezen a sík területen váltakozó magassága következtében nem lett artézi kút, úgy segít magán, hogy a kút mellé oly mélységű aknát, lejárót készít, a melynek feneke fölé a kút vize felszökik s így nem kell a víznek gépi erővel történő fölemeléséről gondoskodni. Nem valószínűtlen különben, hogy mélyebbre hatoló fúrásokkal újabb vízhozó rétegekre is lehetne itt akadni. A tapasztalat legalább azt mutatja, hogy egymás alatt több felszökő vizet szolgáltató réteg is szokott feküdni. így a jászkarajenői artézi kút fúrása alkalmával, a míg a jelenlegi, 181—191 m. mélységben fekvő vízszolgáltató réteget elérték, négy olyan rétegen haladtak át, a melynek mindenikéből felszökő víz fakadt, azonban nem megfelelő mennyiségű. Először a 122—129. m. mélyben fekvő, finom, csillámló sárga homokrétegből tört fel egy kevés víz, azután a 133 — 137. m. közötti csillámos kék homokból mintegy 12 lit. perczenkint, majd a 155—158 m. ós a 160—162 m. közötti csillámos kék, illetőleg szürke homokból valami csekély mennyiségű. Kiskunfélegyházán egynek kivételével az összes artézi kutakkal átfúrták a felsőbb felszökő vizet adó réteget, mivel a felső rétegből fakadó víz csupán egyetlen egy helyen mutatkozott elegendőnek. Hévízgyörkön és Tápiószelén is keresztül haladtak a későbbi mélyfúrásokkal az előző artézi kutak vízszolgáltató rétegén azzal a számítással, hogy mélyebben bővebb vizű rétegre akadnak. Hévízgyörkön ez a kísérlet nem jó eredménynyel végződött, mert a sekély, 40 m. mélységű artézi kút közvetetten közelében végzett újabb mélyfúrással 100 m. körül eljutottak ugyan egy második, felszökő vizet adó réteghez, azonban a vízbősége ennek sem volt nagyobb a felsőbb rétegénél. Sokkal jobb eredményt értek el a harmadik mélyfúrással, a melyet az előbbi kutaktól mintegy 600 m. távolra, jóval alacsonyabban fekvő helyen végeztek. Ez az artézi kút csak a felső rétegig hatol le, vize azonban bőséges. Tápiószelén 1913. év folyamán két artézi kút készült, az egyik magánbirtokon, a másik vízvezetéki érdekeltség tulajdonában. A két kút távolsága egymástól mintegy 1000 m. A vízvezetéki érdekeltség nem találta elégségesnek a mintegy 260 m. mélységben fekvő rétegből feltörő vizet, tovább fúratott s 290 m. körüli mélységben csakugyan sikerült újabb, lényegesen bővebb vizű rétegre bukkanni. Hogy azután ezek a felszökő vizet adó rétegek felszínre jutnak-e s így maguk alkotnak-e vízgyűjtő területet, vagy csak közvetve kapják vizüket, arra vonatkozóan még hiányoznak a tanulmányok. Úgyszintén tág tere nyílik a föltevéseknek a víz felszínre jutását illetőleg is. Legvalószínűbb a legrégibb, mely a közlekedő edények törvénye alapján magyarázza a víz felszökését. Ezzel szemben találunk gáznyomásra, földnyomásra, az alsóbb rétegek melegebb voltának hatására stb.-re alapított elméleteket, a melyek azonban csak egyes különleges esetekből építhetők fel több-kevesebb szerencsével.