Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

19 A két aknából lefolyó tisztított szennyesvíz között nagy különbség van. Az egyik aknából több esetben elég jól tisztított szennyesvíz folyt le; ugyanakkor ellenben a másik aknából csaknem eredeti szennyezettségében kerül ki a víz. Ha ezt a körülményt figyelembevéve, a 8 mintavétel alkalmával kapott eredményeket mind a két tisztított szennyesvízre való tekintettel összegezzük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a szűrőtelep kielégítően működött július 11-én és augusztus 10-én. Ellenben a többi 6 mintavétel alkalmával, noha 3 —4 ízben még egy-egy tisztított szennyvíz részben tisztítottnak volt mondható, az egész szűrőtelep működése eredménytelen volt. Végelemzetben tehát a szűrőtelep tisztító hatása csupán 2 ízben, vagyis 25%-ig volt sikeres. Mivel a szűrőtelep a rávezetett szennyesvizeknek közel 80%-át visszatartja, illetve a szűrőtelepről az eredeti szennyesvíznek alig 20°/o-íi folyik le : a szűrőtelep tisztító hatása mennyiségi tekintetben közel háromszor akkora, mint minőség tekintetében. Ennélfogva az élővíznek az eredeti szennyesvíz útján való elszennyezése lehetőségét a szűrőtelep nagymértékben csökkenti. Azonban ennek ellenére is kétségtelen, hogy a szűrőterület, mint tisztítótelep, nem megfelelő, mert kicsiségénél fogva szennynyel úgyszólván állandóan túl van terhelve. 5. A tisztított szennyesvizek hatása az élővízcsatorna vizére. Az aradi m. kir. folyammérnöki hivataltól kapott adatok szerint az aradi élővízcsatornában évi átlagban másodperczenkint 300 1. víz folyik le; a csatorna évi összes vízmennyisége tehát kereken 9'5 millió m

3. Ezzel szemben az aradi szűrőtelepről évente 80.800 m

8 tisztított szennyesvíz jut az élővízcsatornába, melyben tehát kb. 117szeresen hígúl föl. Ha az eredeti szennyesvíz átlagos adatait (csupán százszoros hígítást tételezve föl) századrésznyi mennyiségükben veszszük, elenyésző adatokat kapunk. Az ellenőrző vizsgálatok e számítások helyességét igazolják, mert az élővíz összetétele a tisztított szennyesvizek fölvétele után alig tér el a szennyesvizek beömlése előtt talált összetételtől. A szűrőtelep nagy átlagban tehát sikeresen gátolja meg az élővízcsatorna vizének elszennyezését, jóllehet tényleges tisztító hatása alig 25%-os. Kivételes esetekben természetesen azért bekövetkezhetik súlyosabb szennyeződés is, ha minden kedvezőtlen körülmény összegeződik. Olyan esetben ugyanis (mint a minő 1909. áprilisában fordult elő), mikor a telepről valamely talaj hasadékon át tulajdonképpen tisztítatlan szennyes víz folyt le és ugyanakkor a csatorna vízállása is igen alacsony volt, egészen rendellenes tünetek mutatkoztak : az élővíz oldott és szerves anyagtartalma tetemesen megnövekedett és még a rothadás jelenségeit is mutatta. Rendes üzemkor azonban az ilyen esetek lehetetlenek és ezért rendszeres talajszűrés esetén az élővíz elszennyezésének veszedelme aligha fordulhat elő. 6. A szűrőtelep működése a szennyesvizben oldott anyagok visszatartása tekintetében. (A szűrőtelep anyagforgalma.) A szennyesvízszűrés, illetve tisztítás hatásfokának megállapításakor csakis a lefolyó tisztított szennyesvíz minőségére kellett figyelemmel lennünk, tehát arra, hogy az eredeti ós tisztított szennj^esvízben lévő lebegő és oldott anyagok viszonyos mennyisége mekkora? Ha azonban a szennyesvízben oldott anyagok visszatartását vizsgáljuk, akkor nem ilyen viszonyos adatokat kell tekintenünk, hanem, hogy a szűrőtelep egész anyagforgalmáról alkothassunk képet, az eredeti és tisztított szennyesvíz anyagainak abszolút mennyiségeivel kell számolnunk. Az 1. pontban már kifejtettük, hogy az eredeti szennyesvízben foglalt oldott anyagok mennyisége mekkora ? Ha ugyanezeket az adatokat 2*