Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep
13 léssel kapcsolatos talajszűrés az egyszerű talajszűréssel szemben határozottan kedvezőbb. h) Szerves nitrogén, ammónia, salétromossav, salétromsav. A szennyvízszűres eredményességének legérzékenyebb fokmérője az az adat, mely megmondja, hogy a tisztított szennyvíz nitrogéntartalma minő alakban van jelen? Az eredeti csatornaszennyvíz ugyanis a nitrogént többnyire kizáróan szerves nitrogén és ammónia alakjában tartalmazza. A szerves nitrogéntartalmú vegyületek (fehérjék stb.) bomlása, rothadása során ammónia szabadul föl, ez pedig a természetes oxidáczió folyamán azután előbb salétromossavvá, végül salétromsavvá alakul át. Ha a szerves nitrogénből végül salétromsavas sók keletkeztek, akkor az oxidáczió is befejeződött. Mindaddig, míg a vízben salétromsavas sókon kívül más alakban is jelen van a nitrogén: voltaképen folyamatban lévő bomlással, rothadással állunk szemben. Az ilyen vizet pedig tisztának nem mondhatjuk. A bomlás folyamata közben a vízben a különféle szenny vízorganizmusok, baktériumok megszámlálhatatlan milliói élnek, melyek a vízben oldott szerves anyagokból élősködnek és a vízből csak akkor tűnnek el ismét, ha az életfeltételüket, táplálékukat tevő szerves anyagokat teljesen elfogyasztották, illetve ha a bomlékony T szerves anyagok többé nem bomló, állandó természetű vegyületekké alakultak át. A szennyvízben oldott anyagoknak egymás között való átalakulása, cserebomlása szakadatlanul tart, a míg csak az egyes anyagok olyan vegyületekké nem alakultak át, melyek állandóknak, az oxidácziós folyamat végső termékeinek nevezhetők. E folyamatok közben az oldott anyagok egy része oldhatatlanná lesz és kiválik a vízből s az átszűrődéskor a talajban visszamarad. Ha valamely szennyvíz szerves nitrogént és ammóniát tartalmaz, akkor a rothadásnaü még csak kezdeti stádiumában van, tehát a legerősebben szennyezettnek tekinthető, mert az ilyen szennyvízben a kirothadás, megtisztulás megindulásakor a rothadás összes k&ros tünetei sorra jelentkeznek. Mikor a szennyvíz már csak ammónia-nitrogént tartalmaz, akkor a legélénkebben rothad. Mind az előbbi, mind ebben az esetben is a szennyvíz egy-egy cm 8-e több millió baktériumot tartalmaz. Ha a szerves nitrogén már eltűnt s ammónia mellett már salétromossavat és salétromsavat is kimutathatunk a szennyvízben, akkor a rothadás leghevesebb szakaszán már túl vagyunk és a tisztulás folyamata is megindult, a mikroorganizmusok száma azonban még mindig igen tekintélyes. A megtisztulás csak akkor következik be, ha a szennyvízben jelen volt szerves nitrogén egész mennyiségében salétromsavas sókká alakult át. E tekintetben meglehetősen szigorúan kell ítélnünk és lia csekély mennyiségű salétromossavat nem is veszünk tekintetbe, (mivel nem ivóvízről, hanem tisztított szennyvízről van szó): már az ammónia jelenlétét kifogásolnunk kell, különösen akkor, ha jelentősebb mennyiségben és nem csupán nyomokban van jelen. Ez egyébként természetes is, mert lia a tisztítás befejeztével az összes nitrogén jelentős része ammónia alakjában hagyja el a szűrőterületet, akkor a szerves anyagok oxidácziója még nem ért véget. Mivel a nitrogénnek a tisztítóhatás elbírálásában nagy a fontossága, különkülön tárgyaljuk és csoportosítjuk az aradi szűrőtelepre folyó eredeti szennyvíz és a telepről elfolyó tisztított szennyvíz egyes nitrogénalakulatainak mennyiségi viszonyait.
