Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

28 magasan fekszik, lehetővé tette, hogy a csegének mintegy 100 m. hosszú és 20 m. széfes betonalapját közvetetlenül a kék agyagra lehessen ráhelyezni. A zsilip feneke, vagyis a betonalap felszíne részben — 2-50 m., részben — 3-00 m. magasságban van és így a betonalap vastagsága 2-0—2 5 m. közt változik. Az agyagrétegnek aránylag ilyen magasan, elérhető mélységben való fekvése nagyon változatos alapozó illetőleg kiviteli módszereket enged meg. Alulról a kék agyagréteg teljesen elzárja a vizet és így csupán az oldalakon, az erősen átbocsátó kavicstalajból előtörő víznek a középvíztől (-)- 2\50 m.) a — 5-00 m. mélységig terjedő elzárásáról kellett gondoskodni. A zárófal sokféle módon készülhet. Ilyen megoldások pl. a következők: 1. közönséges faszádfal, 2. kettős szádfalból és közben agyagtömésből vagy betonból álló zárógát, 3. vasszádfalak, 4. vasbetonszádfal (esetleg czement-besajtolással tömve), 5. beton- vagy vasbeton-kutakból álló zárófalak, 6. vas- vagy vasbetonszekrényekből álló zárógátak stb. Az agyag felszíne felett a kavicsrétegben nagy kövek is találhatók. (L. a 30. sz. fényképet, a melyen a csege alapgödréből és szekrényekből kikerült kövek egy része van feltüntetve.) E nagy kövekre való tekintettel attól lehetett tartani, hogy a szádfalak verésekor nehézségek fognak felmerülni és hogy a szádfalak rosszul fognak zárni, a mint ezt a munka megkezdése előtt végzett próba-szádfalazások eredményei is mutatták. Ezért a szádfalas megoldások inkább csak arra az esetbe jöhettek tekintetbe, ha az alapgödröt előre a — 500 m. mélységig teljesen kikotorják és a köveket eltávolítják. A szekrényes megoldásnak vele szemben az a jó oldala, hogy előzetes teljes kikotrást nem szükségei és így sokkal kisebb földmunkát kiván és jobb zárást biztosít. Hogy a minisztérium a különböző tervváltozatokat teljesen megbízható módon, már kötelező ajánlatok alapján hasonlíthassa össze, a munka kiírása alkalmával megengedte, hogy a vállalkozók a körülzárásra tetszés szerinti módszerrel pályázhassanak. A beérkezett ajánlatok közül mint legkedvezőbbet Fischer Henrik és Fia czég ajánlatát fogadták el, mely szerint a körülzárás 26 egyszerű, olcsó szerkezetű szekrényből készül. Az egyes szekrények hossza 7-0—11'50 m. közt változik, szélességük az oldalfalaknál 2'20 m., a homlokoldalon pedig 2'40 m. A szekrények egy része egyszerű fa- és vasvázas betonból, másik része részben betonból, részben agyagtömésből áll. Az oldalfalaknál alkalmazott 2 szekrénytípust a 18. sz. rajz láttatja. Itt a szekrények egészen a -(-l'Om. magasságig betonból állanak és felette (a ГОО-től a -}- 2'50 m. magasságig) egy kis agyaggát van elhelyezve. A fejeknél, a hol a falszelvény betonja különböző helyi és pénzügyi okokból aránylag vékonyabb, mint a kamarában, czélszerűnek mutatkozott — bár a falszelvóny itt aránylag erősen vasbetétes — ezenkívül vízszintes vasak segélyével még a szekrényeket is összekötni a fejek falaival. A szekrényekben egymás felett 3 sorban elhelyezett 8°/i2 erős vasak belső végén a lesülyesztós és a belső föld kiemelése után a betont kivágták és a vasnak így szabaddá tett végéhez hozzá lehetett erősíteni csavarok segélyével a kötővasaknak a falba jutó folytatását. (L. a 42. sz. fényképet.) A csavarok körüli részt nem betonnal, hanem bitumennel vettük körül.