Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - II. Jegyzőkönyv a m. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság kistanácsának 1914. évi január hó 5-én Budapesten tartott üléséről

154tartozókét; másodsorban pedig ugyané társulatok és érdekeltségek belvízrendező munkálatainak állapotát fogják tárgyalás alá venni. Előadja továbbá, hogy amennyiben különösen a Tisza völgyében az 1895. évi árvíz óta magasabb árvizek nem voltak, nemkülönben hogy a belvízrendezésre vonatkozó tapasztalatok is csak a mult évben voltak két évtizedre visszamenőleg megszerezhetők: a tanács mind az árvédelmet, mind a belvízrendezést a lefolyt két évtized előtti állapotokkal szemben tegye vizsgálódás tárgyává. Ehhez képest a megfelelő sorrendben a tárgyalás megindulván, a tanács az illető osztályvezetők és kerületi felügyelők előadása alapján a következőkben állapodott meg: I. Felvételek, nyilvántartás. A Tisza folyóra 3 részletes felvétel készült, még pedig 1842, azután 1891. és végül 1906—1909. években, az utóbbi csak megismétlése az 1891-iki felvételnek. E felvételek összehasonlításából (Víz. Közlem. 1911. évf., 6. f., 147. lap.) megállapítható : 1. hogy a Tiszának Tokaj fölötti szakasza a mult század ötvenes éveiben létesített s teljes anyamederré fejlődött átvágások következtében különösen szélességben jelentékenyen bővült, a mélység is jobbára növekedett, de kisebb mértékben. Ennek következtében a vízállások egészen Berczelig kedvezőbbek az árvizek járásában úgy, hogy a hullámtér szerepe ott alárendeltté kezd válni. 2. Tokajtól Szolnokig a folyónak medre legkevesebbet fejlődött az 1842-ik állapothoz képest. 3. Szolnoktól a torkolatig a mederfejlődés már jelentékenyebb, de messze mögötte marad a Tokaj fölöttinek. Hogy a Tokaj fölötti szakasz legjobban fejlődött, annak megvan a természetes magyarázata, egyrészt a meder lazább voltában, másrészt az esés nagyságában. Viszont, hogy a tokaj-szolnoki szakasz legjobban elmaradt a fejlődésben, annak oka, hogy az átvágások bővítése alulról fölfelé haladván, ott az ide vonatkozó munkálatokat csak a legutóbbi években fejezték be, másrészt ezen a szakaszon vannak még a legnagyobb nyilt hullámterek is, kivált a Sajó és Laskó torkolata között, melyek az árvizek szétterülését elősegítik és e miatt a meder kifejlődését hátráltatják. Az Országos Vízépítési Igazgatóság az átvágások kifejlődése után a meder fejlődésére a nyári gátaknak megépítését kedvezőnek találván, engedélyezésüket a kellő kautelák megtartásával a miniszternek immár ismételten javasolta. A Duna vöhjyében az első rendszeres felvételek az 1823—1841. években történtek, a mikor is 1823—1830. években a Duna helyszínét vették fel Dévénytől Péterváradig s 1831—1841. években egyrészt befejezték a helyszíni felvételeket az alsó Dunán az ország határáig, másrészt a vízműtani felvételeket teljesítették. Az újabb felvételeket, a melyeket a m. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság kebelében fenálló vízrajzi osztály hajtott végre, a Dunán voltaképpen 1893. évben kezdték meg, és 1911. évben fejezték be s a nyert adatok feldolgozása ezidőszerint folyamatban van; miért is az újabb vízjárásviszonyoknak és a mederfejlődésnek a mult századbeli állapotokkal való összehasonlítása sem történhetett még meg.