Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - I. Péch Béla: A Recsina szabályozása

123. vezet. Cankovonál, hova a rendesen csak Pasacig használható út vezet a Lujzaútból elágazva. Ez útnak legmagasabb pontja 200 m. körül van. Gospodskeselonál, hová Fiúméból Drenován át, valamint Horvátországból Cavle, Jelenje községeken át jó, de közben 450, illetve 316 m. magasra felemelkedő út vezet. Ilyen körülmények közt a homok és czement csak hosszú és terhes fuvarozással szállítható a munkahelyek közelébe, egészen a munkahelyhez pedig csak csúsztatok, sokszor csak háti puttonyosok segélyével. Homok a Recsina völgyében nincs és így a grobniki síkságon lévő homokbányákból kell megszerezni, megelégedve gyengébb minőségével. A legnagyobb nehézség ebben a köves világban épen az építőkövek megszerzése. Homok ós mészkő van elég, de jó minőségű kevés. A mederből kell gondosan kiválogatni s a hegyoldal jobb anyagú szikláiból kifejtetni. A vízjárási viszonyok olyanok, hogy az alapozó munkákhoz évenkint csak a két nyári hónapra lehet számítani és a felmenő falazásokat is sokszor félbeszakíthatja váratlanul, hirtelenül érkező áradás. A munkához az ottani szocziális és politikai viszonyok miatt kizáróan csakis helybeli vagy közel vidéki munkások alkalmazhatók. A munkálatok nem oly sorrendben foganatosíthatók, a mint a műszaki szempontok kívánják, hanem a mint a kormányzati szempontok mérlegelésével a kormányzóság szükségesnek tartja. Az építés vezetése czéljából 1898—99. években csakis a munkaidény alatt lakott Fiumében Bohringer Sándor mérnök, 1900-tól kezdve már télen-nyáron, állandóan Fiumében lakott a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal munkavezető tagja, Holfeld Pál, 1902. júniustól pedig önálló kirendeltséget állítottak fel Fiúméban, mely 1907-ig működött. 1908-tól kezdve a pécsi m. kir. kultúrmérnöki hivatalra bizták e munkákat. A munkához a szükséghez képest vízmestereket s napidíjasokat bocsátottak a munkavezető mérnök rendelkezésére. A munkát 1898. augusztus 20-án indították meg és 1908-ban fejezték be. Az építéskor a meg-megújuló őszi árvizek sok bajt okoztak s főként nevezetes volt az 1898. évi szept. 28-iki árvíz, mely minden eddigit felülmúlt. Az árvizek nemcsak megrongálták helyenkint a még félig kész műveket, hanem némelykor egészen új helyzetet teremtettek a mederben s a későbbi szabályozó művek építésekor ez új helyzettel kellett számolni. A munkálatok nagy részét szakmányba adták, de a czementet éa homokot az építésvezetőség szolgáltatta. A munkáslétszám évről-évre változott. A maximális munkáslétszám, beleszámítva a vízmestereket és mesterembereket, 524-re rúgott, de rendesen jóval kisebb volt. Az 1. sz. gát építését 1899-ben kezdték meg és 1900-ban fejezték be. E gát a Zakaly-malom gátja felett, tőle mintegy 210 m. távolságra 18 m. szűk sziklaszorulatban olyan helyen épült, mely csak a teljesen kiszáradt medren keresztül közelíthető meg. Csak a fő- és utógátat kellett létesíteni s az utófenékben a gyengébb anyagú helyeket kifoltoztatni, mert mindkét part s a fenék kősziklából áll. Szigorúan véve nem is tartozik a grohovoi gátcsoport közé s csak a Zakalygát támogatására létesült. A részleteket és méreteket a mellékelt rajz láttatja. A 2. sz. gátnak főgátjából több mint felerészt, az utófeneket majdnem egé-