Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - I. Péch Béla: A Recsina szabályozása

116. Susica. E mederszakasz kisebb esése miatt kevésbbé mélyül s így hegyoldalai is csak helyenkint csúsznak. A martinovoseloi hídtól a forrásig terjed a Recsinának 8'2 km. hosszú felső szakasza. Átlagos esése 6°/л>. Több helyen kisebb-nagyobb fenékgát van rajta. Itt a Recsina medre alluviumba van beágyazva, partja égerrel s fűzzel van szegélyezve, s kívüle rétek terülnek el. A hegylejtők erdőkkel borítvák és az egész szakasz egyensúlyi állapotban van. Ilyen helyzetben a Recsina középső szakasza mentén a hegyoldalak töve idővel támasztékát veszti, e miatt csúsznak és e csuszamlások következtében a hegyoldalakon lévő termékek és épületek tönkremennek. Azonkívül eme hegycsuszamlásból keletkező nagy hordaléktömeget a Recsina lefelé sodorva a Fiume belsőségei közé eső, kis esésű és szabályozatlan alsó szakaszon veszélyes zátonyokat alkot. Különösen katasztrófaszerűvé válhatik mindez, ha néha nagyobb hegycsuszamlás következtében a völgy rövid időre eltorlaszolódik, mikor is a fölgyűlt víz a torlaszt végre eltávolítva fokozott tömegben, erővel és hordalékkal zúdul az alsó vidékre. Eyan Lajos min. tanácsos úr szívességéből ismerünk egy 1767-iki helyszínrajzot (Lopacsaer Plan ideális), melybe a mostan is ismert grohovoi kőtenger helyére (Grohcvo és a hegygerincz közt) az van írva : Allhier liegen sehr viele durch die Erdbeben herunter geworfene Steine. (Itt mindenütt földrengés következtében lezúdult sok kő van.) Régebbi feljegyzések szerint már 1852-ben is katasztrófa érte Fiume városát s környékét. 1884-ben is nagy rombolásokat okozott a folyó, elhagyva medrét, elárasztva a körülötte fekvő területeket és a meglévő hidakat és gátakat nagyobbrészt lerombolván. A kár 1885. évben nagyobb mértékben ismétlődött, mikor a jobbparton 80 in. magasságú meredek hegyoldal 400—500 m. hosszúságban indult meg a folyó medre felé, elpusztítva a falunak jó részét. Ez idő óta gyakrabban történt sziklaomlás és hegycsúszás. Legutóbb nagyobb hegycsúszás 1892. október 2-ikán és 14-ikén és 1893. november havában történt, midőn a horvát oldalon éppen Grohovoval szemben, a hegyoldal nagy része lecsúszott a Recsinába. Régebben a vízhasználatok gátjai úgy a hogy enyhítették némileg a káros helyzetet, de az őrlő- és fürészmalmok általános értéktelenedésével lassacskán elpusztultak s a bajok csak növekedtek. Mind e bajok orvoslására a fiumei és magyar-horvát tengerpart kormányzójának kérelmére a m. kir. földmívelésügyi miniszter még 1893-ban geológussal megvizsgáltatta a helyzetet. Dr. Szontagh Tamás osztálygeológus szerint a hegyoldalak csúszásának fä oka abban rejlik, hogy a Recsina-völgyben előforduló geológiai rétegek, t. i. a márga, homokkő, numulit-mész, kréta, annyira össze-vissza vannak zavarva földrengés és a hőmérsékleti szélsőségek hirtelen változásai következtében, hogy jelenleg Grohovó környékén most már csupán rendetlen törmelékes és hordalékos tömeget alkotnak. A Recsina nagy esése következtében a kopár hegyekről gyorsan lefolyó víztömeg megbolygatja partjait és kimossa a hegyoldal tövét. Ily módon a laza hegytömeg elvesztvén támaszát, lecsúszik a kimosott mederbe. A kormányzó elnöklete alatt 1894. márcz. 31-én megtartott értekezlet és helyszíni szemle eredménye alapján a 21693/894. számú földmívelésügyi miniszteri